B. Egy ország egy üzem elv

16.1. Az „egy ország egy (mezõgazdasági ill. erdõgazdasági) üzem" elve mind a MSZR, mind az ESZR fontos alkotó eleme, s a klasszikus definíciótól némileg eltérõen kerül értelmezésre. Az „egy ország egy üzem elv" egy ország összes mezõgazdasági termelését egy fiktív üzem termeléseként értelmezi. Azon termékek, melyek a fiktív üzemet eladások ill. szállítások formájában elhagyják és nem térnek vissza, az MSZR-ben termelésként kerülnek elkönyvelésre. Azon termékek, melyek a rendszerbe visszaáramlanak az alábbi szabályok figyelembe vételével könyvelhetõk el:

ÉÁ ÁT
Forgalom egyik mezõgazdasági üzembõl egy másik mezõgazdasági üzembe más mezõgazdaságon kívüli személy vagy vállalkozás közbeiktatása nélkül A A A
Forgalom egyik mezõgazdasági üzembõl egy másik mezõgazdasági üzembe más mezõgazdaságon kívüli személy vagy vállalkozás közbeiktatásával

a) úgy, hogy a közbeiktatottak az áru továbbadása elõtt ennek tényleges tulajdonosaivá válnak

B C(*) B
b) úgy, hogy a közbeiktatottak az áru továbbadása elõtt ennek tényleges tulajdonosaivá nem válnak, hanem csak közvetítõi szerepet játszanak C C C

Jelmagyarázat:

NÖ = növények és növényi termékek

ÉÁ = élõ állat

ÁT = állati termékek

A = se kibocsátás, se ráfordítás nem könyvelendõ

B = a teljes ráfordítás és kibocsátás könyvelése

C = kibocsátás nem könyvelendõ, a ráfordítás oldalon csak a tranzakcióval kapcsolatos egyéb költségek (szállítás, díjak, províziók) könyvelése

(*) = ezen eljárással elkerülhetõ, hogy az állat teljes értéke mind a ráfordítási, mind a kibocsátási oldalon megjelenjék.

16.2. Az eddigiekbõl világosan látható, hogy bizonyos kibocsátásként definiálható tételek a fiktív üzemet elhagyják, majd továbbfeldolgozásra (pl. tojás keltetésre, must), ill. feldolgozásuk után a rendszerbe visszatérhetnek. Ezen termékek tehát az elsõ könyvelésnél nem feltétlenül jelentenek végterméket, s így a végsõ termelés fogalma klasszikus értelemben nem mindig találó.

Következõ fejezet