A Netware rendszer a Novell cég terméke. A cég USA-ban, Utah államban található. Felemelkedését a PC-k elterjedésének köszönhette. Elõször hozott ki igazán hatékony, az Intel processzorok védett üzemmódját is felhasználó LAN operációs rendszert. Évente jelenik meg újdonságokkal, mára a LAN hálózatok nagy többsége Netware alapú.
A legújabb terméke a Netware 4 hálózati operációs rendszer. Ennek megértéséhez viszont ismerni kell a korábbi verziók alapjait.
A Netware a szerver-kliens architektúrára épül, tehát minden hálózatban találunk legalább egy szervert és azokat a gépeket, amiket kiszolgál. A kiszolgált gép a workstation. A szerver védhetõ áramkimaradás esetén az un. UPS (Uninterruptible Power Supply-szünetmentes áramforrás) rendszerrel. A hálózat elemei a következõk:

Szerver (hálózati kiszolgáló)

A szerver a hálózat kiszolgálója. Három fõ feladatot lát el.

• Fájlok tárolása és hozzáférések (egyedi, osztott( kezelése
• Fájlok védelme az illetéktelen külsõ behatolóktól és a hálózat felhasználóitól.
• Hálózati nyomtatás

Munkaállomás (workstation)

Itt fut az alkalmazás, ezek a gépek használják a hálózat erõforrásait. Operációs rendszerük sokféle lehet. Leggyakoribbak: DOS, Windows, Windows 95, OS/2, sõt Apple Macintosh is lehet. A munkaállomás a hálózati kártyán keresztül éri el a hálózatot.
Ha egy munkaállomás egy szerverre bejelentkezik, ott egy logikai azonosító számot kap, ez a connection number . Ezt egészen a kilépésig birtokolja, a rendszer ezen a számon azonosítja a gépet és a felhasználót.

UPS (szünetmentes áramforrás)

A szerver tartalmazza a hálózat számára fontos adatokat és programokat. Egy pillanatnyi áramszünet is végzetes lehet egy munkanapon. Adatok veszhetnek el, a feldolgozást újra kell kezdeni, stb. A legtöbb munkahelyen a szerverek általában folyamatos üzemben mûködnek, tehát azokat nem kapcsolják ki. Így potenciálisan ki vannak téve az áramszünetnek. Ennek kivédésére alkalmazzák ezeket az eszközöket. Sok fajtájuk létezik az egyszerû kiépítéstõl a bonyolultig.
A mai modern UPS-ek terheléstõl függõen kb. 20-25 percig bírják az áramkimaradást. Áramszünet esetén hangjelzéssel is tudtára adják a rendszergazdának (hálózatfelügyelõ személy) vagy operátornak, esetleg a közelben tartózkodó személynek az áramszolgáltatás hiányát. A hangjelzésen kívül adatkapcsolatban is állhatnak a szerverrel, ami azt eredményezi, hogy a rendszergazda nélkül le tudja állítani a hálózati operációs rendszert, ha elfogyott a tápjuk.
A rendszer biztonsága így még nem mondható teljesnek. A megbízhatóság növelése érdekében születtek megoldások. Ezekbõl nézzük meg a legfontosabbakat.

• SFT I. (System Fault Tolerance)
A merevlemezen a FAT-tábla és a könyvtár struktúra duplán van tárolva. Az SFT I. rendszer másik tulajdonsága, hogy a menet közben keletkezõ hibákat kiszûri és a merevlemezen egy általa fenntartott szabad helyre írja az adatokat. Ezt a területet hívjuk Hot Fix-nek
• SFT II. Winchester tükrözés
A merevlemez mechanikai alkatrészei miatt sérülékeny. Az SFT II rendszer két diszket használ, mindkettõre ugyanazt írja fel és az egyik kiesése esetén a másikról visszanyerhetõk az adatok. Ennek a módszernek a neve: mirroring. Ilyenkor a diszkek egy közös vezérlõ kártyához kapcsolódnak. A másik megoldás esetén a vezérlõ kártyából is kettõt használnak, ezt hívjuk duplexing-nek.
• SFT III. Szerver tükrözés
Amennyiben tökéletes biztonságot akarunk, akkor megduplázhatjuk a szervert magát. A két szerver között egy nagy sebességû kapcsolat van. Ennek neve: MSL (Mirrored Server Link). Ezen történik a két szerver kommunikációja. Ez a megoldás drága, hiszen a hardver elemeket duplán kell megvásárolni.
• TTS (Transaction Tracking System) Tranzakció követés-mentés-hiba esetén visszaállítás
Adathibák megelõzésére használják. Adatbázisok esetén jelent problémát, hogy több egybefüggõ részt kell módosítanunk egyszerre. Ezt a mûveletet nevezzük tranzakciónak. Ha e közben fellép egy hiba, akkor a régi adatok elveszhetnek. a TTS a tranzakció elõtt készít egy másolatot az adatbázisról és azt csak akkor dobja el, ha a tranzakció sikeres volt.