Mobil adatátvitel

A Miau Wiki wikiből

A reklámok tömkelege hívja fel figyelmünket, hogy kezünkben a világ, és sétálgathatunk internetezés közben, vagy akár online hallgathatunk rádiót, vagy nézhetünk TV-t. S valóban, a mobil internet már nem a lassúcska adatkapcsolatokról szól.

Definíciós modul

Az adatátvitel: Két vagy több eszköz közötti adatcsere. Az eszközök lehetnek számítógépek, perifériák, programok stb. Az adatátvitel fő jellemzője az adatátviteli sebesség, amely nagy mértékben függ az eszközök közötti kapcsolat, összeköttetés módjától, minőségétől.

Történeti modul

  • Nem mindig volt ez így. Eleinte a mobiltelefonok másra nem voltak jól, csak telefonálásra. Majd 1985-ben jött az sms, de a mobil adattovábbításról valójában még szó sem volt. Ezután következtek a vonalkapcsolt (CSD) megoldású összeköttetések, amikkel már egyszerű szöveges tartalmakat meg lehetett tekinteni mobilon keresztül is, bár igaz, hogy meglehetősen lassan. Lényege az volt, hogy egy telefonszám tárcsázásával adathívást kezdeményezve jött létre a telefon és a szolgáltató között egy állandó és fix sebességű kapcsolat.
  • Ezek után azonban felgyorsult a világ. Megjelent a lassúságot ellensúlyozandó a HSCSD, amely ugyan még mindig vonalkapcsolt megoldás, de több szálat összefogva a sebességet a többszörösére tudta növelni. Viszont megmaradt a hátránya is, miszerint egy csatornát minimum lefoglalt, így ha egy cellán belül sokan szerettek volna telefonálni, akkor a hívások magasabb prioritása miatt a kapcsolat vagy nem is jött létre, vagy sebessége még mindig az évekkel azelőtti szintet érte csak el.
  • Ezen a problémán próbáltak segíteni azzal, hogy a vonalkapcsolt megoldásokról a csomagkapcsoltra tértek át. Így született meg a GPRS, ami egy olyan állandóan fennálló kapcsolat, mely állandósága ellenére csak akkor foglalja a csatornát, ha valóban van adatforgalom. Mindezek mellett a GPRS is képes több csatornát összefogni, így a sebessége kicsivel a HSCSD fölé tudott emelkedni. Elméleti maximuma természetesen sokkal magasabb sebességet ígér, de azt sajnos csak laboratóriumi körülmények között lehet akár csak megközelíteni is... A sebesség mellett nagy előnye még a korábbi vonalkapcsolt megoldásokkal szemben, hogy itt a valódi adatforgalomért számlázhatnak a szolgáltatók, mert azt így már tudják mérni - szemben a korábbi percdíjas megoldásokkal, ami valljuk be nem volt igazán gazdaságos, hiszen amíg olvasgattuk a letöltött tartalmat, fent voltunk a hálón és használtuk az erőforrásokat. Tehát a GPRS-szel elértük az egyszerű, analóg-vonalas betárcsázós internet sebességet.

Természetesen itt sem volt megállás, mivel a meglévő sebesség még mindig nagyon elmaradt az akkoriban már széles körben rendelkezésre álló ADSL általános (de még a legalacsonyabb) sebességétől is.

  • 2003 Ekkor lépett színre az EDGE, ami még mindig GPRS-alapú kapcsolat, de sebességét megnövelték azzal, hogy a régi GMSK rendszerű fáziseltolásos rendszert továbbfejlesztették a 8-PSK (8 fázisú jelkódolás) rendszerbe, amely segítségével egyetlen szimbólum időtartama alatt éppen háromszor annyi bitet viszünk át, mint a GMSK modulációval. Vagyis valóban léptünk egy nagyot a sebesség terén, de még mindig nem eleget, hiszen még mindig csak az általánosan 20-25 KB/s letöltési sebességnél tartunk, ami persze levelezgetéshez és türelmes böngészéshez már elég, de nem érdemes valódi multimédiás szolgáltatást igénybe venni vele. Ez alól talán az online rádiózás lehet kivétel, hiszen az internetes rádiók gyengébb minőségű adásait ezzel a sebességgel már elfogadhatóan tudjuk venni, de hol van még a mobil-TV?
  • 2005 Erre a kérdésre a mobil iparág válasza a 3G, vagyis az UMTS. Adatátviteli sebessége, mely a belépő szintű ADSL kapcsolat sebességével egyezik meg, lehetővé teszi, hogy online nézhessünk akár élő TV-adásokat is. A 3G WCDMA (szélessávú, kódosztásos, több hozzáféréses kapcsolat) technológiát használ, vagyis lényegében a korábbiaktól eltérően nem időrések állnak a rendelkezésünkre, egy bizonyos frekvencián belül az adattovábbításra, hanem akár ugyanazon frekvencián több telefon is adhat, de a hanghívásokhoz és az adatkapcsolatokhoz hozzárendelt kódok segítségével a vevő ki tudja szűrni a csak neki szóló adatcsomagokat. Hatalmas előnye ennek a megoldásnak, hogy míg az EDGE használata közben is hanyagolnunk kellett a hanghívásokat, addig az új rendszerben nyugodtan beszélgethetünk telefonon valakivel, miközben mondjuk e-mailben képet küldünk neki. Hazánkban a 2005-ös évben bontakozott ki a 3G, első nekifutásra mindhárom szolgáltató Budapestet részesítette előnyben. Azóta egyes szolgáltatók a nagyobb városokban is elérhetővé tették eme szolgáltatás használatát, ráadásul a kezdeti időkben ingyenesen.
  • 2006 Azonban mint ezt már régóta tudjuk, a fejlődés üteme nem szokott lassulni a telefóniában, így újabb betűszót kell megtanulnunk, ez pedig a HSDPA (High Speed Downlink Packet Access, azaz Nagysebességű Csomagkapcsolt Letöltés). A HSDPA a korábbi technológiák optimalizálásával még egy lépcsőfokot lép előre a sebesség tekintetében. Tavaly novemberben a Pannon már tesztelte egy élő hálózatában a HSDPA-t, de ennél tovább pillanatnyilag nem jutott. A T-Mobil viszont Budapest egyes területein immáron elérhetővé tette ezt a szolgáltatását is, - és ami nem mellékes – külön díj nélkül, vagyis ha valakinek van érvényes 3G előfizetése, akkor a 384kbps sebesség helyett optimális esetben 1092kbps sebességgel is tölthet le a világhálóról. Hogy ez mit jelent? Körülbelül 148 kilobájtot tölthetünk le a számítógépünkre másodpercenként, s valljuk be ez nem is olyan rossz…

Az említett sebességek gyakorlati tesztekből származnak, ugyanis a technológia kezdetben 1,8Mbit/s de később akár 14,4Mbit/s elméleti sebességre is képes lehet. Csak érdekességképpen írom le, hogy egy DVD-nyi adat 43 perc alatt lenne letölthető így az internetről. Természetesen nem sokra megyünk az új technológiával megfelelő eszköz nélkül. Szerencsére hazánkban a 3G-s készülékek már elterjedtek, így ezzel a szolgáltatással gondunk nem lesz, azonban egyelőre egyetlen szolgáltatónk kínálatában sem szerepel olyan telefon, mely a HSDPA előnyeit ki tudná használni. Egyedül egy laptopokba való adatkártya segítségével szörfölhetünk e technológia nyújtotta sebességgel a világhálón, ami azonban már a két nagyobbik szolgáltatónknál is megtalálható.

A technológia és a készülék megvétele azonban még mindig kevés, hiszen szükségünk van a mobil szolgáltatókra, s azok szolgáltatásaira is. No meg némi pénzre, hogy hozzá is férjünk ezekhez a lehetőségekhez.

Hazai szolgáltatók

(az áradatok változhatnak, a 2006-os évben kerültek vizsgálatra és tájékoztató jellegűek)

A Pannon[1]nál a MobilAdat 3-50-250-500-1000 nevű csomagok nevükben tartalmazzák a havidíjban foglalt forgalomdíj-mentes forgalom mennyiségét megabájtokban, a MobilAdat Start szolgáltatás azonban nem rendelkezik ilyennel. Ez utóbbi esetben minden megkezdett 10 kilobájtért 8Ft-ot kell fizetnünk, így egy megabájtért 819Ft-ot vonnak le egyenlegünkből. Ez az összeg az egyre nagyobb számú adatcsomagoknál csökkenő tendenciát mutat, így a MobilAdat 1000 esetében már csak 13Ft-ra rúg ez az összeg feltéve, ha csak a forgalmi keretet használjuk fel. A videotelefonálásért a pre- és postpaid előfizetők egységesen 90Ft-ot fizetnek hálózaton belül, míg azon kívül 110Ft-ot percenként.

A T-Mobile[2]-nál már kicsit bonyolultabb a kép, ugyanis megkülönböztetik az előfizetőket és a kártyás csomagosokat a szolgáltatások és azok díjai terén. A prepaidesek ugyanis amellett hogy nem fizethetnek elő vonalkapcsolt szolgáltatásokra, valamint hiányzik az igénybe vehető adatcsomagok közül a Net ONE, még a meglévő adatcsomagokért is magasabb díjakat kell fizetniük. A T-Mobile Dominós adatcsomagjai a Domino Net 50-300-1000, illetve a GPRS Domino Wap/Wap Plus/Wap Start nevekre hallgatnak. Itt a GPRS Wap Start az egyedüli csomag, melyben nincs benne foglalt forgalmi adatmennyiség, és ezáltal havidíj sincs, viszont minden megkezdett 10 kilobájtonként 13Ft-ot kell fizetni. Ezáltal 1 megabájtnyi mennyiségért fizetett összegek 1356 Ft és 10 Ft között vannak, ahol a legmagasabb díjat a Domino Wap, míg a legalacsonyabbat a Net 1000-es csomagban kel fizetni. A videotelefonálás hálózaton belül 60/120 Ft-ba, míg hálózaton kívülre 75/150Ft-ba kerül, amiben megkülönböztetik a csúcsidős és azon kívüli telefonálást.

A Vodafone[3]-nál egyszerűbbnek tűnik a helyzet, hiszen a videotelefonálás díja egységesen 78 Ft percenként minden esetben. Adatcsomagból is kevesebb van. Ezek: Wap, Internet 50-100-200. Ezeknél az 1MB-ért fizetendő díj csak a csomagokban foglalt keretet használva 120Ft és 15 Ft között változik. Természetesen 200MB-nál nagyobb mennyiséget is lehet átalánydíjban forgalmazni, s ebben az esetben 1GB adatforgalom után az Internet 200-as csomagban a kiegészítő díjakkal is csak 12Ft-ba kerül 1MB adatmennyiség. Mindezen árak csak az adatforgalomra vonatkoznak, azonban mindhárom szolgáltató kínál online mobil tartalmat is, melyek igénybevételi díjairól mindig az adott helyen tájékoztatnak.

Egy kis ráadás

Bármelyik szolgáltatónál is van 3G[4] előfizetésünk, egyaránt tudjuk az RTL Klub[5], TV2[6], MTV1[7], ATV[8], Duna TV[9] és a HírTV[10] adásait élőben – vagyis az éterbe illetve a kábelhálózatokba kerüléssel egy időben – nézni. Illetve mindhárom szolgáltató kínál video- és zeneletöltési lehetőséget is. Így „szinte mindent” megszerezhetünk magunknak, még ha csak egy mobiltelefonunk is van, s nem egy PC-nk.

Ajánlott irodalmak

  • Informatikai kifejezések lexikona (Capitolium) [11]