Példa:Jövőkutatás:Online vita I.
Alács Péter alacs.peter@chello.hu
Információelmélet és modellezési gyakorlat
Információelmélet alatt az egyes szaktudományok (mint például az informatika vagy fizika) általában az információ összetett fogalmának saját szempontok szerinti megközelítését értik. Az információs és/vagy tudásalapú társadalom és gazdaság kutatásakor azonban rá kell döbbennünk, hogy nincs az információ fogalmának társadalmi értelmezését taglaló egységes szemlélete, sőt, szempontjai sem tisztán körvonalazottak.
Legújabb kutatásaink (Alács [2006]) alapján azt állítjuk, hogy az információelmélet társadalmi – pontosabban az általunk vizsgálni kívánt formalizált társadalmi modellek – szempontjait figyelembe vevő megalapozása nemcsak a formalizált társadalmi modellépítés, hanem a formalizált társadalmi modelleket felhasználó jövőkutatás számára is különösen gyümölcsöző fejlődést hozhatnak. Megmutatjuk, hogy az információelméleti megfontolások révén lehetséges az evolúciós elméletet meghaladó olyan elmélethez jutni, amely az evolúciós elmélet sikeres elemeit is magában hordozza.
A modellezés információelmélete
Az információ igen összetett fogalom, egységes megfogalmazása csak jól meghatározott szempontok mentén lehetséges. Szokásos az információt a szemantika-szintaxis-kontextus hármas együttesében értelmezni, de mi úgy érezzük, hogy ez a megközelítés túlságosan az általánosságra törekszik. A modellezés szempontjait irányadónak tartva, az információ fogalma viszonylag egyszerűen értelmezhető, hiszen csupán az információ modellbeli megjelenését kell figyelembe vennünk. Ezt azonban nem szabad összekeverni a modellbeli változók értékének puszta vizsgálatával. A modellbeli változók ugyanis egyrészről ab ovo végrehajtanak információfeldolgozást, másrészről a modellbeli változók érték-együttese nem értelmezhető a modell összefüggéseinek, dinamikájának ismerete nélkül. Valójában e kettősség, az érték és az értelmezés együtt adja az információ modellbeli jelenését. A modellezés oldaláról az információt hívhatjuk jelentésnek is.
Az információ modellezésbeli szerepének vizsgálata tehát nem szorítkozhat a formalizmusok vizsgálatára, hanem ezt ki kell terjeszteni az információ modellbeli jelentése kialakulásának és modellbeli értelmezésének vizsgálatával, amelyek már nem formális-logikai, csupán ún. narratív eszközökkel történhetnek.
Fontos megállapítanunk, hogy az információ részletgazdagsága szempontjából alapvető különbség van a formális-logikai eszközök és a narratív eszközök teljesítőképessége között. A formális-logikai eszközök használatának ugyanis éppen az egyértelműség a legnagyobb előnye, amely révén alkalmazásukkal minimálisra csökkenthető az értelmezésbeli bizonytalanság miatti információvesztés. A társadalmi modellek esetében a narratív eszközök használatakor az értelmezésbeli bizonytalanság miatti információvesztés jelentős, és ez korlátokat szab az egyes modellcélok mentén épített formalizált társadalmi modellek méretének.
Az információvesztést szemléletesen egy piramissal ábrázolhatjuk (1. ábra). Ennek alapját a modell változóinak információval való ellátásához felhasznált narratív eszközök révén előállt információveszteségek alkotják, a törzsét a formalizált modell, csúcsát pedig a modell eredményeit értelmező, szintén narratív eszközök használatával együtt járó információveszteségek alkotják. Az információpiramissal párhuzamosan tárgyalhatjuk az információ-integrációs szinteket, és különböztethetjük meg a mikro- és makromodelleket aszerint, hogy az információ jelentését meghatározó narratív eszközök milyen mértékben integrálják, sűrítik az információt. Vegyük észre, hogy amíg modellek bemenete modelltípustól függően lehet mikro- vagy makroszintű, addig a kimeneten mindig makroszintű információt találkozunk!
1. ábra. Az információpiramis. Szemléletesen a modellezés folyamatában elkerülhetetlenül jelentkező információvesztést jeleníti meg. Az információvesztéssel párhuzamosan a komplexitás csökken, amely a modellezési szintek mellett más és más eszközök alkalmazását teszik lehetővé és kívánatossá.
A modellező jövőkutatás egy fejlődési útja a modellintegráció rétegzett kialakítása, amelynek során a különböző modellezési folyamatokban a narratív eszközök nem öncélúan, hanem a különböző modellek információellátásának céljából alakítandók ki. Ez az út azonban nem problémamentes. Jelentős nehézséget okoz ugyanis olyan megbízható narratív eszközök megalkotása, amelyek több modellcél információtartalmát egymással összhangban (kompatibilisen) képesek továbbítani.
Az általános evolúciós elmélet és a jövőkutatás
A modellező jövőkutatás egy népszerű és sikeres irányzata az általános evolúciós elméletre épül. Az általános evolúciós elmélet alapján olyan formalizált modellek építhetőek, amelyek az entitások egyes tulajdonságai szerinti megkülönböztetésen, és az ezek közötti verseny dinamikus értelmezésén alapulnak.
A társadalmi modellek esetében az egyik legnépszerűbb evolúciós modellezési alkalmazás a mémelmélet. Az elmélet szerint a viselkedési egységek, mémek, külön entitásként viselkednek. Az egyén ezen entitások közül választ, amely által kialakul saját viselkedése. Választásában szerepet játszik viselkedése következményeinek közvetlen visszahatása mellett a többi egyén választása, viselkedésének hatása. A viselkedési minták másolásával a mémeket önreprodukcióra, tanulásával öröklődésre, a visszajelzések, visszacsatolások által befolyásolt kiválasztásával szelekcióra, a hibás másolással és újító gondolkodással mutációra tartják képesnek. A mémek önálló, egyének felett álló entitások, dinamikájuk független az egyénektől. A mémelmélethez hasonlóan a gazdasági stratégiáktól a szervezeti magatartásig számos helyen értek el sikereket az evolúciós elmélet alkalmazásával (Hideg [2001]).
Az evolúciós elmélet sikerének okát mi abban látjuk, hogy olyan általános hipotézist fogalmaz meg a vizsgált komplex rendszer dinamikájával kapcsolatban, amely számtalan alkalmazási területen vezet sikerre. Ez a dinamika, amely az egymással versengő entitások, szelekcióban, mutációban és reprodukcióban megnyilvánul meg, megszűri a modellezett információt, illetve sajátos módon egységeket definiál. Természetesen felmerül a kérdés, hogy csupán ez az egyetlen dinamika létezik, amellyel a társadalmi folyamatokat leírhatjuk, vagy létezhet más megközelítés is? Továbbá az sem teljesen világos, hogy miképpen lehet a dinamikából kiindulva az entitások modellbeli evolúciós egységét definiálni, esetleg lehetséges-e egy adott jelenség megértéséhez több evolúciós egység hozzárendelése is. (Még a biológiai evolúció esetében is felmerül a kérdés, hogy az egyedet, a fajt vagy más egységet érdemes a modell alapjául kijelölni. Társadalmi értelemben ennél még összetettebb problémát jelent az evolúciós egység értelmezése.)
A fenti kérdések az általános evolúciós elméleten belül is megválaszolhatók. Egyrészt az evolúciós dinamika környezettel való kölcsönhatása révén olyan változatos képet mutathat, hogy a szokásostól eltérő dinamikai jellegzetességek is megjeleníthetők a modellben. A különböző dinamikai értelmezési lehetőségeket az általános evolúciós elmélet szerint együttesen kell kezelni, az ún. koevolúció folyamatában.
Úgy gondoljuk, hogy az általános evolúciós elméletnek ezek a megoldásai az elmélet gyenge pontjait is képezik, ugyanis mindkét esetben a környezettel való kölcsönhatás nem meghatározható, megmérhető, megvizsgálható külső paraméterként, hanem szabad paraméterként van jelen a modellben. Modellezési (és nem elméleti) szempontból tehát mind a környezettel való kölcsönhatás, mind a koevolúció túlmutat a formalizált evolúciós modellezés keretein.
Modellezési szempontból az evolúciós modellek olyan mikromodellek, amelyekben a modellcél bizonyos keretek között (dinamikai kötöttségek mellett) szabadon választható. Az információelmélet oldaláról most megmutatjuk, hogy az evolúciós modellezés a dinamikai kötöttségek feloldása mellett kiterjeszthető úgy, hogy a modellcélok megválasztásának világos szabályait alakítjuk ki. Ehhez azonban szükségünk van egy további fogalomra.
A mezoszint a társadalomtudományokban
Az információk integrációjával felfelé haladva az információs piramisban fokozatosan veszítjük el az információk részletgazdagságát, ugyanakkor megfelelő integrációs lépéseket választva az információk között lévő kapcsolatok, összefüggések is egyszerűsödnek, komplexitásuk csökken. Elképzelhető tehát olyan információ-integrációs szint, amelyen az információk közötti összefüggések, a dinamika még feltérképezhető, megfigyeléseinkkel alátámasztható, de az információk diverzitása még elég nagy, az információvesztés még elég kicsi ahhoz, hogy értékes formális modellt tudjunk alkotni.
Nyilvánvalóan az információ-integráció minél alacsonyabb szintjén érdemes megállapítani ezt a szintet. Ennek azonban megfigyeléseink végessége, az emberi elme felfogásának határai korlátot szabnak. Amennyiben az így kialakított entitások közötti dinamika időléptéke sokkal kisebb, mint az entitások létrehozásakor aggregált információk dinamikát befolyásoló ereje, vagyis a szint feletti dinamika sokkal gyorsabb, mint a szint alatti, akkor a szintet mezoszintnek nevezzük. A mezoszint a modellezés gyakorlati oldaláról nézve a maximális formális-logikai módszereket alkalmazni képes információ-integrációs szint. A mezoszint csak egy adott információ-integrációs folyamaton, adott mikro- és makroszintek között kijelölt úton értelmezve lehet egyértelmű. A mezoszint alkalmazása különösen akkor lehet sikeres, ha a mezoszintű információk a mikroszint felé egyensúlyinak tekinthetők.
A mezoszintű formalizált modellek első sikeres alkalmazása az evolúciós demográfiai modell társadalmi gén koncepciója (Alács [2001]). Demográfiai értelemben a társadalmi gének a szülési és az egészségmegőrzési szokásváltozások egységei. A modell e szokásváltozások (A társadalmi gének a termékenységi és egészség-megőrzési szokások) hatásait a koréves termékenységi és halandósági minták eltérésein keresztül vizsgálja. Úgy gondoljuk, hogy a makroszinten (országosan) megmutatkozó mutatószámok eltérései mögött egyes (például életmódbeli) mikroszintű eltérések állnak. Ezen szokások hasonló makroszintű mintázat szerint csoportosítva stabilak, továbbá szintén evolúciós mechanizmusok által vezérelt dinamikával rendelkeznek, amellyel definiáltuk a modellt. A mémek, amelyek a szokások információs komplexitásának teljességével definiált evolúciós egységek, mikromodell felépítésére alkalmasak. A társadalmi gének ezzel szemben határozott modellcél irányában vannak meghatározva, ezért a szokások választásának, megtanulásának, átvételének folyamata által meghatározott evolúciós dinamika révén mezoszintű modell alkotására alkalmasak.
Információelmélet és modellépítés
A modellezés módszertanának szempontjai által megalkotott információelméleti modellezés három modellezési típust definiál. A modelltípusok megalkotásának jelentőssége a módszertan oldaláról abban áll, hogy világosan definiálja a lehetséges modellezési típus információ feldolgozási szinteknek megfelelő teljesítőképességét, alkalmazásának mikéntjét és körét. Az információelmélet a modellezés középpontjába a mezomodelleket helyezi. Ezek struktúrájának kialakításában a makromodellek, a megvalósulás részleteiben a mikromodellek nyújtanak támpontot.
A makromodellek a környezet és a mezoszint kapcsolatát vizsgálják hosszú távon. A hosszú táv miatt az idő helyett az egyensúly, illetve a lehetséges egyensúlyi helyzetek kerülnek a vizsgálódás középpontjába. A mezomodellek a kialakult mezoszintű struktúra dinamikáját vizsgálják a mezoszinten kiteljesedett formális eszközök segítségével. Ezáltal az idő egyértelmű jelentéshez jut. A rendszer működésének főbb jellegzetességeit vizsgáló mezomodellekkel a jövőkutatásban olyan előrejelzéseket készíthetünk, amelyek a visszatükrözik a környezeti és a modellinformációk kapcsolatának dinamikai jellegzetességeit. A mikromodellek a mezoszintű működés mikroszintű felépítményét, megvalósulását vizsgálják. Az idő a mikroszintnek megfelelően szétesik, nem válik egységessé. A jövőkutatásban a mikroszint sokszor az egyéni jövőképekben ölt testet, ezáltal a foresight kérdésköreinek vizsgálata is mikromodellekkel történik.
Kutatásainkkal megmutattuk, hogy a különböző mikroszintű (egyéni) idő-értelmezések mezoszintű társadalmi idő fogalommá integrálhatók. A különböző komplexitású környezetek alapvetően különböző mezoszintű struktúrákat alakítanak ki, amelyekben a társadalmi idő különböző mértékben telik. Ezáltal világossá vált, hogy a különböző modellcélokat együttesen kezelve a különböző modellcélok viszonylatában az idő más és más léptékkel telik. Így az információelmélet a jövőkutatás számára nemcsak a különböző modellcélok felkutatását, a megfelelő modellcélok irányába történő makro-, mezo- és mikromodell hármas megalkotását, hanem a modellcélok időléptékének mérésével a modellcélok rangsorolását is kínálja.
Felhasznált irodalom
1. Alács P. [2001]: Demográfiai előrejelzés evolúciós modellel. Jövőelméletek 5. BKÁE Jövőkutatási Kutatóközpont, Budapest 2. Alács P. [2006]: Információ – modell – társadalom. Kézirat. MTA-BCE Komplex Jövőkutatás Kutatócsoport, Budapest 3. Hideg É. [2001]: Evolúciós modellezés és előrejelzés. In: Hideg É. (szerk.): Evolúciós modellek a jövőkutatásban. AULA Kiadó, Budapest
Alács Péter fizikus, közgazdász. Tudományos segédmunkatárs, MTA-BCE Komplex Jövőkutatás Kutatócsoport.
A tanulmány a T 48539 sz. OTKA keretében készült.
