Pygmalion effektus

Angol megnevezés: Pygmalion effect, Self-Fulfilling Prophecy

Történeti modul

• i.e. Pygamlion mítosz: Sokáig élt nőtlenül Kypros királya, Pygmalión, amikor egyszer hófehér elefántcsontból csodálatosan szép szobrot faragott ki a vésőjével. Maga számára is váratlan meglepetés volt, amikor az elefántcsontnak a művészet olyan szép alakot adott, amilyennel soha még asszony nem született a földön. Pygmalion király Galeteanak nevezte művét és a szobor alkotója szerelemre gyulladt a saját alkotása iránt. Aphrodité segítségével a szobor életre kelt.[1]

• 1909 – Albert Moll klinikai tapasztalatai alapján arra a követketetésre jut, hogy a vizsgálati személyek annak megfelelően viselkednek, amilyen elvárásokat feltételeztek magukkal szemben. Tehát, ha elvárták maguktól, hogy leküzdjenek egy betegséget, leküzdötték, míg ellenkező esetben a javulás elmaradt.[2]

• 1913 – George Bernard Shaw megírja Pygmalion című szépirodalmi művét, melyben a főhős így fogalmaz: „ Tulajdonképpen nem abban van a különbség, hogy az ember hogy viselkedik, hanem hogy az emberrel hogy viselkednek. „[3]

• 1961 – Alfred Oberlander a Metropoitan Life Insurance Company Rockway körzeti irodájának igazgatója megfigyelte, h a kiemelkedő biztositási ügynökségek gyorsabban nőnek, mint a gyenge ügynökségek, és hogy az új biztosítási ügynökök jobb teljesítményt nyújtanak kiemelkedő ügynökségeknél, mint átlagos vagy gyenge ügynökségeknél, tekintet nélkül üzleti rátermetségükre.[4]

• 1963 – David E. Berlew és Douglas T. Hall, a Massachousetts Institute of Technology munkatársai kimutatták, hogy a dolgozók relatív sikeressége, amit a fizetésemelkedésekkel és a vállalat értékelésével mértek, nagymértékben függ a vállalatnak a dolgozókkal szemben támasztott elvárásaitól.[5]

• 1968 – R. Rosenthal és L. Jacobson (Harvard Egyetem) nevezték el megfigyelésüket Pygmalion-effektusnak, melynek lényege, hogy bármilyen folyamat kiértékelésekor az értékelő személy saját elvárásai erősen befolyásolják a kiértékelés eredményét. A megfigyeléseiket több kísérlettel is igazolták, például egy isk. tanáraiban néhány gyerek isk.-i teljesítményével kapcsolatos pozitív elvárásokat alakítottak ki, ennek eredményeképpen a gyerekek tényleges oszt.-zatai javultak a tanév végére. Az elvárások a tanulók intellektuális teljesítményére (kognitív elvárás), magatartására (normatív elvárás) és isk.-i pályafutására vonatkoznak. A tanári elvárások a tanulás szubjektív minősítésére hatottak. Újabb vizsgálatok kimutatták a tanulói elvárások tanárra gyakorolt hatását is.[6]

• A kifejezés felhasználási területe inkább a mélyebb pszichológiai kutatásokban teljesedik ki, de találkozhatunk vele gazdasági folyamatok kiértékelésénél is, ahol az elvárások erősen befolyásolják a gazdasági döntéseket, melyek visszahatnak a magára gazdaságra, például egy rossz gazdasági teljesítmény után a hitelbesorolás visszaminősítés tovább rontja a gazdaság teljesítő képességét. Ilyen esetben az ok-okozati viszony felborulhat.[7]

• 1999 - Dr. Pitlik László szerint, az ok-okozati összefüggések utáni kutatás az ember veleszületett tulajdonsága. Az ok-okozat felcserélõdésének effektusa kísérletileg is kimutatható. Híres példa erre a Rosenthal kísérleteibõl ismert Pygmalion-effektus, mely szerint egy tanuló eredménye a tanár tanulóról alkotott véleményétõl nagy mértékben függ. Tehát a tanári véleménynek (hatás) nem a teljesítmény az oka, hanem a teljesítmény (ok) válik függõvé az "elõ"ítélettõl (hatás). Hasonló "ördögi kör" figyelhetõ meg az alábbi esetben is: Azt gondoltam, ha azt mondom, amit valóban gondolok, akkor azt úgy is félreértik, tehát mást mondok, mint amit gondolok (vö. kettõs ügynök dilemmája, huszonkettes csapdája, stb.). A módszeres problémamegoldás ezzel szemben - feltételezve, hogy maguk a bemenõ adatok nem kerülnek manipulálásra, csak mérési hibák terhelik - valóban csak a valóságra koncentrál, s ilyeténképpen az elõzõekben emlegetett tartalmi effektus mellett, a formai effektus a szubjektum (alkalmazó, tanácsadó) szintjére tevõdik át.A tanácsadás folyamata következésképpen csak akkor sikeres, ha az ilyen típusú csapdák kivédhetõk. Ennek alapja a bizalom. Csak valósághûen bemutatott problémát lehet helyesen megoldani. A helyzet hasonló az érdekvédelmi szervezetek által, illetõleg a gazdálkodóknál saját hatáskörben begyûjtött adatok feldolgozásakor (mérlegek) is. Hiszen pl. politikai síkon, vagy a pénzintézetekkel, hatóságokkal szembeni érdekérvényesítés egyik alapvetõ játékszabálya, hogy mindig olyat mondj (jövedelem), amire a válaszreakció (adó) olyan, hogy te járj jól. Persze a válaszreakcióba épp úgy belekalkulálják a téves közlést, s elõre kompenzálnak. Az értelmetlen helyzet csak az összes érintett egyidejû stratégiaváltásával védhetõ ki. (vö. Hankiss) [8]

Ontológiai modul

ez egy kapcsolattipus:

• várható vizsgateljesítmény értelmezése (élethelyzet)
• teljesítmény (kognitív elvárás)
• pszichológia (alkalmazási terület)
• intelligencia (tapasztalati terület)
• prognózis (alkalmazási terület)
• modellezés (alkalmazási terület)
• ...

Van neki, része a címszónak:

• ok
• okozat
• összefüggés
• ...

A címszó része, egyenrangú fogalmak:

• Neveléstudomány (pygmalion-effektus, Galatea-hatás, Tápláló-hatás)
• Szaktanácsadás (pygmalion-effektus, hozzárendelés, Ceteris Paribus)
• Modellezés (pygmalion-effektus, ok-okozatiság, korreláció)
• ...

Ellentmondások és vitatott kijelentések modulja

• A talált definiciok egymásnak nem mondanak ellent.

Szerkesztői javaslat: Mi az összefüggés a pygmalion effektus, a látszat korreláció, a modellezés, a ceteris paribus fogalmak között?

A modellezés folyamata felfogható az informatika teljességének, vagyis adatgyûjtés, adattárolás, adatmozgatás, adatfeldolgozás, döntés, végrehajtás, (s a döntés ellenõrzése már ismét visszacsatol az adatgyûjtéshez). A modellezésnél abból indulunk ki, hogy a valóság kísérletekkel kiismerhetõ, vagyis abból, hogy azonos kiindulási helyzetek következménye is azonos. Másrészt feltételezzük, hogy bizonyos tényezõk változtatása és egy másik tényezõ változása között egyértelmû kapcsolat van, amennyiben más eleme a rendszernek nem változik (ok-okozatiság, ceteris paribus). Az ok-okozatisággal szorosan összefügg annak a valós filozófiai kérdésnek a felvetése, hogy az ok határozza meg az okozatot, vagy lehet fordítva is. Pl. a pygmalion-effektus szerint nem tudni, hogy a tanár diákról alkotott rossz véleményét a diák ténylegesen gyenge teljesítménye határozza-e meg, ill. a tanár elõítélete miatt olyan gyenge a diák teljesítménye, (mert a diák és a tanár kölcsönösen vagy egyoldalúan azt hiszi, hogy a másik azt gondolja róla, hogy..., s ezért cselekszik úgy, ahogy) (vö. a kettõs ügynök igazmondási stratégiájával). A modellezés abszolút célja a valóság hibátlan visszatükrözése. Azonban hibátlan modell semmiképpen nem létezik, csak a valóság közelítése. Ennek oka sokrétû: pl. mérési hiba az adatok rögzítésekor, hiányzó fontos befolyásoló tényezõk, korlátozott matematikai apparátus, stb. De a legfontosabb gond még is az, hogy nem lehet tudni azt, milyen helyes kell, hogy legyen egy modell adott inputok esetén, ill. milyen típusú és mennyiségû modellhiba jobb egy más jellegû hibával szemben. Korreláció alapvetõen tehát csak a látszat szintjén ismerhetõ el, s nagyon fontos ennek kombinatorikai és idõbeli viselkedése. Nem igaz ugyanis az, hogy ha valamit kellõen sokszor jól jellemeztünk a múltban, akkor az a jövõben is így lesz, ill. mindig vannak olyan összefüggések, melyek a lehetséges esetek tetszõleges részét nagyon jól, míg a fennmaradókat nagyon rosszul magyarázzák.

Definíciós modul

• A jelenséget melynek során egy folyamat kiértékelésekor az értékelő személy saját, szubjektív elvárásai erősen befolyásolják a kiértékelés eredményét Pygmalion effektusnak nevezzük.
• Az informatikában a Pygmalion hatás az előrejelzéseket, modellezéseket befolyásoló tényezőként jelenik meg.

Tesztkérdések modul

• Igaz-e, hogy a Pygmalion hatás összefügg az ok-okozatisággal ?

(igen)

• Igaz-e, hogy létezik hibátlan modell?

(Nem, sőt a szócikk értelmében az sem biztos bizonyos helyzetekben, hogy a klasszikus ok-okozati modellezési elvek alkalmazhatók)

Ajánlott irodalmak modulja

• Pygmalion in the classroom. Expanded edition. New York: Irvington, 1992. (with Lenore Jacobson)F[9]
• Frank J. Bruno: Adjustment and personal growth: Seven pathways [10]
• Cserné Ádermann G.: Az „önmagát beteljesítő jóslat” (Pygmalion-hatás) pedagógiai vizsgálata. in: A pedagógus. [11]
• Neveléslélektan. V. Szöveggyűjtemény. Bp. 1991. 162–173.; Feldman, R. S.–Prohaska, T.: A tanuló mint Pygmalion: A tanulói elvárás hatása a tanárra. in: uo. 174–187.[12]
• Dr. Pitlik László: A szaktanácsadás informatikája, avagy döntéstámogató rendszerek a mezőgazdasági szaktanácsadásban Gödöllö GATE, GTK, Gazdasági Informatika Tanszék, 1999. [13]