„Segítség:Játszótér” változatai közötti eltérés

A lap 2005. november 14., 23:10-kori változata

Értékesítés

Történeti modul

• 1936

a gazdaság nyerstermékei értékesülhetnek közvetlen eladással, a gazdaságban tovább feldolgozással és a gazdaságban való felhasználás útján. Az értékesítés módját főleg az ár és szállítási viszonyok szabják meg, azonkívül a gazdálkodónak a tőkeerőssége. Bizonyos termékek azonban minden körülmény között a gazdaságban kerülnek értékesítésre, illetőleg felhasználásra, ezek az állatállomány terjedelmes takarmányai, a cselédség terményjárandósága és a vetőmagnak szánt termények, valamint a termelt istállótrágya. Minél közelebb a piac és jobbak a forgalmi viszonyok, annál több terménynek közvetlen értékesítése válik lehetővé. Rossz forgalmi körülmények közt többször csupán további feldolgozás után lehet a termelést fejleszteni, pl.: szeszgyártás útján a burgonya-termelést, illetve -értékesítést, tejfeldolgozás útján a tehenészetet, illetve ezáltal a trágyatermelést és termésnövekedést. A mostani világválságban az agrárexport országok terményeinek értékesítése nagy nehézségbe ütközik úgy, hogy az állam vám- és kereskedelmi politikájával kifelé, befelé pedig különféle formában adott termelési kedvezményekkel kénytelen a gazdasági termékek értékesítését előmozdítani. A gazdasági termékek értékesítésében nagy szerepet játszanak a különféle értékesítő és fogyasztási szövetkezetek. [www.freemail.hu]

• 1938

valamely áru eladása. Általában értékesítés alatt a nagybani eladást értik; főképpen mezőgazdasági termények kiviteléről szólva beszélnek értékesítésről. Tágabb értelemben azonban az értékesítés nemcsak eladás, hanem saját üzemben való további feldolgozás ( takarmány feletetése állathízlalásnál, gyári melléktermékek felhasználása) útján is történik. Devizakorlátozások és hadfelszerelési szempontok következtében úgy a jegybankok, mit az államok több országban a külföldi értékesítést korlátozták, illetve „irányították”. Ez a kereskedelem háttérbe szorulását és előjogokkal bíró vállalatok (kiviteli egyesülések, egykéz-alakulatok, szövetkezetek) előtérbe kerülését eredményezte. A külföldi értékesítést legtöbb országban államközi egyezmények szabályozzák, részben kontingensrendszer, részben valutáris megállapodás alapján. Az értékesítés terén nagy jelentősége van a kisbirtokosok és kisiparosok szempontjából az értékesítő szövetkezeteknek.

• 1960

az értékesítés, azaz a realizálás a termékek eladása, az áru pénzzé tétele. A társadalmi termék értékesítéséhez meghatározott arányok szükségesek a termelés egyes ágait és a társadalmi termék egészének egyes részei között. A kapitalista gazdaságban az elkülönült termelők anarchikusan termelnek egy előttük lényegében ismeretlen piac számára; az értékesítés megvalósulásához szükséges arányokat állandóan megsértik; a termelés bővülése egyenlőtlenül megy végbe, az egyes termelési ágak közti arányok állandóan megbomlanak. Az áruk értékesítése ennek következtében állandó zökkenők, ingadozások közepette a termékek egy részének elpusztulása mellett valósul meg. A tőkés értékesítés ellentmondásai az időszakonként visszatérő gazdasági válságokban robbannak ki.- A szocialista gazdaságban az állam az értékesítéshez szükséges arányokat központilag tervszerűen alakítja ki, és az értékesítés mértékét és arányait is a tervben irányozzák elő. Magyarországon a termelőeszközöket gyártó üzemek befejezett termelésüket közvetlenül a megrendelő vállalatoknak adják át, rendszerint saját értékesítő szerveik vagy az iparág illetve a Belkereskedelmi Minisztériumhoz tartozó értékesítési vállalatok útján. A fogyasztási cikkeket a kereskedelmi vállalatok értékesítik. Az egyes vállalatok elfekvő készleteinek értékesítésével közvetlenül a vállalatok, illetve a szakosított készletező vállalatok foglalkoznak. Az éves áruforgalmi (értékesítési) tervet a Belkereskedelmi Minisztérium és az Országos Tervhivatal javaslata alapján a Minisztertanács hagyja jóvá. Az irányító szervek ezeket a terveket az egyes vállalatokra bontják le. A termelő vállalatok értékesítési terve a vállalati terv szerves része; éves és negyedéves bontásban készül.

• 1967

a termékek eladása, az áru átalakulása pénzzé. A használati érték szempontjából az értékesítés azt jelenti, hogy az áru a termelőtől a fogyasztóhoz (felhasználóhoz) kerül, az érték szempontjából pedig azt jelenti, hogy a vételár kiegyenlítése is megtörtént.

• 1968

árutermelő viszonyok közt a piacra került termék eladása, vagyis becserélése pénzre, ami a további termeléshez szükséges (nyersanyag, munkabér, stb.) vásárlásokat, s ezzel az új termelési ciklust lehetővé teszi. Tőkés viszonyok közt az érékesítés során jut hozzá a tőkés az értéktöbblethez, amely a munkában foglaltatik, mint a termelt érték és a munkabér különbsége.

• 1987

a megtermelt áruk eladása, áruformából pénzformává változtatása, a termék társadalmilag szükséges voltának elismerése. A társadalmi össztermék értékesítésének feltétele, hogy az előállított áruk társadalmi szükségletet (szükségleteket) elégítsenek ki és a termelés feleljen meg mennyiség, minőség és választék tekintetében a piaci keresletnek (újratermelés). Az áruk országon belüli értékesítésével a belkereskedelem, országok közötti értékesítésével a külkereskedelem foglalkozik.

• 1998

(közg.) áruk, szolgáltatások és szellemi termékek kereskedelmi forgalmazása adásvétel útján, vagyis pénzért történő eladása. A vállalkozás számára az értékesítés biztosítja a piaci realizációt, a befektetett tőke megtérülését. Ezért is kerül az érdeklődés előterébe a piac, valamint az értékesítés és a marketing, mint vállalkozási funkciók.

• 2002

Termék, szolgáltatás vagy ötlet átadása, pénz vagy más ellenértékért cserébe. [1]