Ceteris paribus

Angol megnevezés: ...

Tartalomjegyzék

Durván leegyszerűsítve Milton Friedman (1953) filozofikus alapvetését, nem szükséges, hogy egy alkalmazott modell alapjául szolgáló hipotézis érvényes legyen, az viszont lényeges, hogy a modell alkalmazásával elérjük a várt eredményt. Friedman állítása igazolhatja a heurisztikák és leegyszerűsítõ megoldások alkalmazását a közgazdaságban, ugyanakkor, mindezt megfordítva, arra is rámutat, hogy a közgazdasági feladatok összetettségének bagatellizálásával járó kezelési módszerek akkor sem igazolják az alkalmazott modell helyességét, ha a modellel a gazdaságot befolyásolni tudják. A műszaki tudományok annak tudatában alkalmazhatják mitikus törvényeiket, hogy a kísérletezés és az alkalmazás során a valósággal folyamatos kölcsönhatásban alakíthatják ki a szükséges körültekintést és háttértudást. Ezzel szemben a közgazdaságtudománynak nem áll rendelkezésére sem egyebekben változatlan - ceteris paribus - közeg (a társadalom spontán formálódása, transzformációs dinamikája miatt), sem részletre szűkített laboratóriumi körülmények (a komplex társadalmi beágyazottság miatt), sem a társadalmi tesztrepülés intézménye.[1]

A legegyszerűbb közgazdasági elemzéshez is az adatok tömkelegére van szükség. A rendelkezésre álló adatokból azután a közgazdász megpróbál oksági kapcsolatokat keresni. Célja, hogy törvényszerűségeket tárjon fel. A kutatás végeredményeként a megvizsgált kapcsolatok rendszeréből a közgazdász végül modelleket alkot. A modellek a valóság egyszerűsített, áttekinthető leírásai, továbbá a gazdasági kapcsolatok legfontosabb elemeit és az ezek közötti összefüggéseket mutatják. A modellek lehetővé teszik, hogy alkalmazzuk az un. Ceteris paribus elemzési módszert. Ennek lényege, hogy az adott gazdasági folyamatokat meghatározó tényezők közül csak egyiket változtatjuk meg, a többit változatlannak feltételezzük és így vizsgáljuk meg a következtetéseket.[2]

Az elemzési módszer csak meghatározott körülmények között tudjuk viszgálni,a feltételeknek állandónak kell lenniük. A vizsgálat lényege, hogy az egyik tényező változásait úgy figyelem meg, hogy a többi tényező alakulásást változatlannak tekintem.

(Hamis, mert mindig csak egy tényező alakulását vizsgálja)

(Nem, mert a közgazdaságtan alkalmazza)