Fontosabb PC-s grafikus szabványok

Az elsõ személyi számítógépek nem voltak képesek a számokon és betûkön kívül mást megjeleníteni a kijelzõjükön. Áttörést a grafikus szabványok megjelenése jelentett. A grafikus szabványok a felbontásuk, és a színmélység alapján csoportosíthatjuk. A felbontás azt mutatja, hogy hány képpontból (pixelbõl) rakja össze a szabványnak megfelelõ grafikus kártya a képet, a színmélység az egyszerre megjeleníthetõ színek száma. Napjainkban a korszerû IBM kompatíbilis PC-k nagyfelbontású VGA, vagy SVGA grafikus adapterrel vannak felszerelve. A VGA elterjedését az is elõsegítette, hogy ugyanarra a kártyára egyaránt lehet színes és monokróm monitort csatlakoztatni. Meg kell jegyezni, hogy az SVGA nem egységes szabvány. A különbözõ gyártók által forgalmazott SVGA kártyák eltérõ felbontásokat és színmélységeket támogathatnak.

Az IBM PC kompatíbilis gépeken használatos grafikus szabványok:

Szabvány	Felbontás	Maximális színmélység
Herkules	720x348	2 (monokróm)
CGA (Color Graphics Adapter)	320x200  640x200	4  2
EGA (Enhanced Graphics Adapter)	320x200  640x200  640x350	16  16  16
VGA (Video Graphics Array)	320x200  640x200  640x350  640x480	16  16  16  16
SVGA (Super VGA)	640x480  800x600  1024x768	16 millió,  Nagyobb felbontásokon a kártyán található memóriától függ.

Az elsõ grafikus kártyáktól kezdve, sõt még elõtte is a “karakteres világban” próbálkoztak képek számítógépes ábrázolásával (ASCII ART). Ma a számítógépes grafikát széles körben alkalmazzák az élet nagyon sok területén.

Színkeverési eljárások

A számítógépes grafikában a leggyakrabban alkalmazott színkeverési eljárások: RGB, CMYK, HSB és a LAB. Ezek között különös jelentõséggel az RGB és a CMYK bír.
Az RGB (Red Green Blue) a színeket piros, kék és zöld komponensük alapján ábrázolja. Mindegyik komponens 1 bájton tárolódik, tehát az értéke 0 és 255 között változik. Az R=0, G=0, B=0 a fekete színt, R=255, G=255, B=255 a fehéret jelöli. A monitor is így keveri ki a színeket. A számítógépes grafikák nyomtatásánál ez a keverési eljárás nem alkalmazható, mert a fehér színû festéket színesekbõl kikeverni nem lehet. A nyomdákban és a színes nyomtatókban egy másik színkeverési eljárást alkalmaznak, a CMYK.
A CMYK (Cyan Magnetta Yelow Black, de mivel a B betû félreérthetõ lenne (Blue), ezért K rövidítést használnak) modell nagyon hasonlít az RGB-hez. Itt a színeket a ciánkék, rozsdabarna és a sárga keverésével állítják elõ. A fekete színre azért van szükség, mert a fekete szín nem keverhetõ ki, csak valamilyen sötét kékes-, zöldes-, vagy barnás árnyalat (színesíthetõ nyomtatók). A fehér színt ennél a modellnél a C=0, M=0, Y=0, K=0.
A fentiekbõl is látható, hogy nem lehet minden színt mind a két eljárásban megjeleníteni. Az emberi szem által érzékelhetõ színek spektruma szélesebb, mint amit bármelyik színkeverési eljárással elõ lehet állítani, és ki lehet nyomtatni. A GAMUT egy-egy keverési eljárással elõállítható (megjeleníthetõ) színek számát jelöli