„Pygmalion effektus” változatai közötti eltérés

A lap 2005. december 23., 15:18-kori változata

Angol megnevezés: Pygmalion effect, Self-Fulfilling Prophecy

Történeti modul

• i.e. Pygamlion mítosz: Sokáig élt nőtlenül Kypros királya, Pygmalión, amikor egyszer hófehér elefántcsontból csodálatosan szép szobrot faragott ki a vésőjével. Maga számára is váratlan meglepetés volt, amikor az elefántcsontnak a művészet olyan szép alakot adott, amilyennel soha még asszony nem született a földön. Pygmalion király Galeteanak nevezte művét és a szobor alkotója szerelemre gyulladt a saját alkotása iránt. Aphrodité segítségével a szobor életre kelt.[1]

• 1909 – Albert Moll klinikai tapasztalatai alapján arra a követketetésre jut, hogy a vizsgálati személyek annak megfelelően viselkednek, amilyen elvárásokat feltételeztek magukkal szemben. Tehát, ha elvárták maguktól, hogy leküzdjenek egy betegséget, leküzdötték, míg ellenkező esetben a javulás elmaradt.[2]

• 1913 – George Bernard Shaw megírja Pygmalion című szépirodalmi művét, melyben a főhős így fogalmaz: „ Tulajdonképpen nem abban van a különbség, hogy az ember hogy viselkedik, hanem hogy az emberrel hogy viselkednek. „[3]

• 1961 – Alfred Oberlander a Metropoitan Life Insurance Company Rockway körzeti irodájának igazgatója megfigyelte, h a kiemelkedő biztositási ügynökségek gyorsabban nőnek, mint a gyenge ügynökségek, és hogy az új biztosítási ügynökök jobb teljesítményt nyújtanak kiemelkedő ügynökségeknél, mint átlagos vagy gyenge ügynökségeknél, tekintet nélkül üzleti rátermetségükre.[4]

• 1963 – David E. Berlew és Douglas T. Hall, a Massachousetts Institute of Technology munkatársai kimutatták, hogy a dolgozók relatív sikeressége, amit a fizetésemelkedésekkel és a vállalat értékelésével mértek, nagymértékben függ a vállalatnak a dolgozókkal szemben támasztott elvárásaitól.[5]

• 1968 – R. Rosenthal és L. Jacobson (Harvard Egyetem) nevezték el megfigyelésüket Pygmalion-effektusnak, melynek lényege, hogy bármilyen folyamat kiértékelésekor az értékelő személy saját elvárásai erősen befolyásolják a kiértékelés eredményét. A megfigyeléseiket több kísérlettel is igazolták, például egy isk. tanáraiban néhány gyerek isk.-i teljesítményével kapcsolatos pozitív elvárásokat alakítottak ki, ennek eredményeképpen a gyerekek tényleges oszt.-zatai javultak a tanév végére. Az elvárások a tanulók intellektuális teljesítményére (kognitív elvárás), magatartására (normatív elvárás) és isk.-i pályafutására vonatkoznak. Ezek az elvárások olyan tapasztalatokra épülnek mint a szülők foglalkozása, isk.-i végzettsége, a tanuló neme, korábbi isk.-i eredményei, intelligenciá ja, tanulási motiváció ja. A tanári elvárások elsősorban nem a gyerek teszteredményére, tanulására hatnak, hanem az oszt.-zatokra, a tanulás szubjektív minősítésére. A magatartásra és az isk.-i teljesítményre vonatkozó elvárások gyakran együtt járnak: jó magatartású gyerektől nagyobb valószínűséggel várnak el jó teljesítmény t és fordítva, mely összefüggés inkább a lányokra nézve igaz. Az önmagát beteljesítő jóslatok többféle, ált. nem tudatos módon közvetítődnek a tanulók felé: gyorsabb megerősítés, több szemkontaktus és mosoly, nagyobb fizikai közelség a tehetségesebbnek gondolt tanulók esetén. Újabb vizsgálatok kimutatták a tanulói elvárások tanárra gyakorolt hatását is. A tanulók tanárral kapcsolatos pozitív elvárásai eredményeképpen pozitívabbak a tanulók nem verbális jelzései, kompetensebbnek és kiegyensúlyozottabbnak érzi magát a tanár.[6]

• A kifejezés felhasználási területe inkább a mélyebb pszichológiai kutatásokban teljesedik ki.Azt elemezve egyesek mit miért tesznek,ezen cselekedetek mögött mi rejlik.Minden tudományterületen találkozhatunk magával az elörejelzéssel vagy prognózissal. Az informatika, mint tudomány a szaktanácsadás területén a nevezett fogalomhoz,, különösen annak ok-okozati összefüggésében, mely lehetővé tesz bizonyos prognózisokat, ennek köszönhetően promlémamegoldást, szaktanácsadást. [7]

• Dr. Pitlik László szerint, az ok-okozati összefüggések utáni kutatás az ember veleszületett tulajdonsága. Az ember mindig megkísérli a jelenségeket - ezeket rekonstruálni képes - összefüggések formájában értelmezni, mintha a dolgok "nem-értése" egyensúlyzavart váltana ki bennünk, amit az ismeretek újra rendezése révén igyekszünk csökkenteni. A parapszichológiát, mint a tudományosan megmagyarázhatatlan jelenségekre magyarázatot keresõ tevékenységet szemlélve felvetõdik a kérdés: Az ok váltotta-e ki valóban a hatást, vagy pedig a hatásból következik az ok? Az ok-okozat felcserélõdésének effektusa kísérletileg is kimutatható. Híres példa erre a Rosenthal kísérleteibõl ismert Pygmalion-effektus, mely szerint egy tanuló eredménye a tanár tanulóról alkotott véleményétõl nagy mértékben függ. Tehát a tanári véleménynek (hatás) nem a teljesítmény az oka, hanem a teljesítmény (ok) válik függõvé az "elõ"ítélettõl (hatás). Hasonló "ördögi kör" figyelhetõ meg az alábbi esetben is: Azt gondoltam, ha azt mondom, amit valóban gondolok, akkor azt úgy is félreértik, tehát mást mondok, mint amit gondolok (vö. kettõs ügynök dilemmája, huszonkettes csapdája, stb.) . Az elõítéletek így sok furcsa hatást okozói lehetnek (vö. önmagát beváltó prognózisok: jóslat egy autóbalesetrõl, mely végül is azért következik be, mert a jóslatot ismerõ lelkiállapota a jóslat hatására megváltozik, koncentrációja csökken, s hibázik vezetés közben). A módszeres problémamegoldás ezzel szemben - feltételezve, hogy maguk a bemenõ adatok nem kerülnek manipulálásra, csak mérési hibák terhelik - valóban csak a valóságra koncentrál, s ilyeténképpen az elõzõekben emlegetett tartalmi effektus mellett, a formai effektus a szubjektum (alkalmazó, tanácsadó) szintjére tevõdik át.A tanácsadás folyamata következésképpen csak akkor sikeres, ha az ilyen típusú csapdák kivédhetõk. Ennek alapja a bizalom. Csak valósághûen bemutatott problémát lehet helyesen megoldani. A helyzet hasonló az érdekvédelmi szervezetek által, illetõleg a gazdálkodóknál saját hatáskörben begyûjtött adatok feldolgozásakor (mérlegek) is. Hiszen pl. politikai síkon, vagy a pénzintézetekkel, hatóságokkal szembeni érdekérvényesítés egyik alapvetõ játékszabálya, hogy mindig olyat mondj (jövedelem), amire a válaszreakció (adó) olyan, hogy te járj jól. Persze a válaszreakcióba épp úgy belekalkulálják a téves közlést, s elõre kompenzálnak. Az értelmetlen helyzet csak az összes érintett egyidejû stratégiaváltásával védhetõ ki. (vö. Hankiss) [8]

Ontológiai modul

ez egy kapcsolattipus:

• teljesítmény (kognitív elvárás)
• magatartás(normatív elvárás)
• pedagógia (oktatási terület)
• pszichológia (alkalmazási terület)
• inteligencia (tapasztalati terület)
• szemkontaktus (verbális jelzés)
• prognózis (alkalmazási terület)
• ...

Van neki, része a címszónak:

• Tanulás-teszt
• Tudás
• Információs társadalom
• ...

A címszó része, egyenrangú fogalmak:

• Neveléstudomány (Galatea-hatás, Tápláló-hatás)
• Szaktanácsadás (hozzárendelés)
• ...

Ellentmondások és vitatott kijelentések modulja

• A talált definiciok egymásnak nem mondanak ellent.

Szerkesztői javaslat: Mi az összefüggés a pygmalion effektus, a látszat korreláció, a modellezés, a ceteris paribus fogalmak között?

Definíciós modul

• A Pygmalion hatás az ember önmegvalósítására a környezete által gyakorolt befolyást mutatja. Az ember olyanná válik, amilyennek környezete formálja, verbális és non-verbális eszközökkel.

Tesztkérdések modul

• Igaz-e, hogy a jelenség alapja egy ókori görög mítosz?

(igen)

• Igaz-e, hogy a jelenség a gyógyítás terén is megfigyelhető?

(igen)

• Igaz-e, hogy a jelenség az üzleti életben is megfigyelhető?

(igen)

• Igaz-e, hogy a Berlew és Hall tanulókat figyelt meg?

(Nem, Rosenthal és Jacobson tette)

Ajánlott irodalmak modulja

• Pygmalion in the classroom. Expanded edition. New York: Irvington, 1992. (with Lenore Jacobson)F[9]
• Frank J. Bruno: Adjustment and personal growth: Seven pathways [10]
• Cserné Ádermann G.: Az „önmagát beteljesítő jóslat” (Pygmalion-hatás) pedagógiai vizsgálata. in: A pedagógus. [11]
• Neveléslélektan. V. Szöveggyűjtemény. Bp. 1991. 162–173.; Feldman, R. S.–Prohaska, T.: A tanuló mint Pygmalion: A tanulói elvárás hatása a tanárra. in: uo. 174–187.[12]