„Pygmalion effektus” változatai közötti eltérés

A lap 2005. december 10., 01:22-kori változata

Angol megnevezés: Pygmalion effect, Self-Fulfilling Prophecy

Történeti modul

• i.e. Pygamlion mítosz: Sokáig élt nőtlenül Kypros királya, Pygmalión, amikor egyszer hófehér elefántcsontból csodálatosan szép szobrot faragott ki a vésőjével. Maga számára is váratlan meglepetés volt, amikor az elefántcsontnak a művészet olyan szép alakot adott, amilyennel soha még asszony nem született a földön. A szobor alkotója szerelemre gyulladt a saját alkotása iránt. Mert olyan volt ennek az elefántcsont szobornak az arca, mint egy igazi leány arcvonásai mintha csak éltek volna, s mintha már mozdulni is akarna, csak a szemérmes félénkség parancsolna rá nyugalmat. Csodálkozva nézte Pygmalión, és többször megtapogatta kezével, hogy eleven test-e vagy élettelen elefántcsont csupán, s ne tudott abba belenyugodni, hogy nem él. Csókokkal illette az arcát, és úgy érezte; hogy az viszonozza, beszélt hozzá és megölelte, de gyöngéden fogta, mert félt, hogy ujjainak érintése nyomán folt marad finom bőrön. Elhalmozta becéző szavakkal, majd leánykáknak kedves kis ajándékokat hozott neki, kagylókat és kerek kavicsot, kicsiny madarakat és ezerszínű virágot, liliomot és tarka labdákat s a Nap leányainak a könnyeiből született borostyánkövet. Fel is öltöztette drága ruhákba, ujjaira ékköves gyűrűt húzott, nyakába hosszú láncot akasztott, bíbor terítőkkel takart keveretre fektette. De a szobor néma maradt és érzéketlen. Eljött Aphrodité istennő ünnepe, amelyet egész Kypros nagy fénnyel ült meg. Aranyozott szarvú, fehér nyakú teheneket vágtak le az áldozati oltár mellett, és füstölgött az illatos tömjén. Bemutatva az áldozatot, az oltár mellett állt Pygmalión, és félve kimondani igazi kívánságát, így imádkozott : - Ha ti, istenek mindent képesek vagytok megadni, hát legyen az én hitvesem az elefántcsonthoz hasonló. Az aranyos Aphrodité, aki maga is jelen volt a tiszteletére rendezett ünnepen, megértette a kyprosi király rejtett kívánságát és tudta, hogy az arra gondol, hogy maga az elefántcsont szobor legyen az ő hitvesévé. S az áldozati tűz háromszor lobbant fel, s a lobogó láng magasan emelkedett hegyével a levegőbe : ez volt a jele annak, hogy az istennő meghallgatta az imádságot. Hazasietett Pygmalión és keresi a leány-szobrot. Hát, amint megérinti, érzi, hogy lágyul az elefántcsont, merevsége felenged, akár a viasz, ha a nap éri, s ami a legjobban bizonyította, hogy a szobor megelevenedett: ereiben vér lüktetett. S mikor csókjaival illette Pygmalión, már elpirult a szoborból lett leány, s félénken kinyitva szemét, egyszerre pillantotta meg a napvilágot és kedvesét, akinek a szerelme őt életre keltette. Hálatelt szavakkal mondott köszönetet Pygmalión a jótevő istennőnek, és házasságot kötött a csodálatos leánnyal. A menyegzőn Aphrodité istennő is megjelent, s esztendőre a királyi párnak fia született: Paphos, aki utóhb Kypros szigetének Aphrodité szentélyéről híres városát, Paphost alapította.[1]

• 1909 – Albert Moll klinikai tapasztalatai alapján arra a követketetésre jut, hogy a vizsgálati személyek annak megfelelően viselkednek, amilyen elvárásokat feltételeztek magukkal szemben. Tehát, ha elvárták maguktól, hogy leküzdjenek egy betegséget, leküzdötték, míg ellenkező esetben a javulás elmaradt.[2]

• 1913 – George Bernard Shaw megírja Pygmalion című szépirodalmi művét, melyben a főhős így fogalmaz: „ Tulajdonképpen nem abban van a különbség, hogy az ember hogy viselkedik, hanem hogy az emberrel hogy viselkednek. „[3]

• 1961 – Alfred Oberlander a Metropoitan Life Insurance Company Rockway körzeti irodájának igazgatója megfigyelte, h a kiemelkedő biztositási ügynökségek gyorsabban nőnek, mint a gyenge ügynökségek, és hogy az új biztosítási ügynökök jobb teljesítményt nyújtanak kiemelkedő ügynökségeknél, mint átlagos vagy gyenge ügynökségeknél, tekintet nélkül üzleti rátermetségükre.[4]

• 1963 – David E. Berlew és Douglas T. Hall, a Massachousetts Institute of Technology munkatársai kimutatták, hogy a dolgozók relatív sikeressége, amit a fizetésemelkedésekkel és a vállalat értékelésével mértek, nagymértékben függ a vállalatnak a dolgozókkal szemben támasztott elvárásaitól.[5]

• 1968 – R. Rosenthal és L. Jacobson (Harvard Egyetem) kimutatta, hogy „ egy tanárnak tanítványai szellemi kompetenciájával szembeni elvárása önmagát megvalósító jóslattá válhat az oktatásban.“ A pygmalion hatás pedagógiai folyamatban érvényesülő hatását Rosenthal és Jacobson írták le: egy isk. tanáraiban néhány gyerek isk.-i teljesítményével kapcsolatos pozitív elvárásokat alakítottak ki, ennek eredményeképpen a gyerekek tényleges oszt.-zatai javultak a tanév végére. Az elvárások (bejósló erejüket a későbbi kutatások laboratóriumi kísérletekben és isk.-i term.-es szituációkban is érvényesnek találták) a tanulók intellektuális teljesítményére (kognitív elvárás), magatartására (normatív elvárás) és isk.-i pályafutására vonatkoznak. Ezek az elvárások olyan tapasztalatokra épülnek mint a szülők foglalkozása, isk.-i végzettsége, a tanuló neme, korábbi isk.-i eredményei, intelligenciá ja, tanulási motiváció ja. A tanári elvárások elsősorban nem a gyerek teszteredményére, tanulására hatnak, hanem az oszt.-zatokra, a tanulás szubjektív minősítésére. A magatartásra és az isk.-i teljesítményre vonatkozó elvárások gyakran együtt járnak: jó magatartású gyerektől nagyobb valószínűséggel várnak el jó teljesítmény t és fordítva, mely összefüggés inkább a lányokra nézve igaz. Az önmagát beteljesítő jóslatok többféle, ált. nem tudatos módon közvetítődnek a tanulók felé: gyorsabb megerősítés, több szemkontaktus és mosoly, nagyobb fizikai közelség a tehetségesebbnek gondolt tanulók esetén. Újabb vizsgálatok kimutatták a tanulói elvárások tanárra gyakorolt hatását is. A tanulók tanárral kapcsolatos pozitív elvárásai eredményeképpen pozitívabbak a tanulók nem verbális jelzései, kompetensebbnek és kiegyensúlyozottabbnak érzi magát a tanár.[6]

• A kifejezés felhasználási területe inkább a mélyebb pszichológiai kutatásokban teljesedik ki.Azt elemezve egyesek mit miért tesznek,ezen cselekedetek mögött mi rejlik.Minden tudományterületen találkozhatunk magával az elörejelzéssel vagy prognózissal. Az informatika, mint tudomány a szaktanácsadás területén a nevezett fogalomhoz,, különösen annak ok-okozati összefüggésében, mely lehetővé tesz bizonyos prognózisokat, ennek köszönhetően promlémamegoldást, szaktanácsadást. [7]

• Dr. Pitlik László szerint, az ok-okozati összefüggések utáni kutatás az ember veleszületett tulajdonsága. Az ember mindig megkísérli a jelenségeket - ezeket rekonstruálni képes - összefüggések formájában értelmezni, mintha a dolgok "nem-értése" egyensúlyzavart váltana ki bennünk, amit az ismeretek újra rendezése révén igyekszünk csökkenteni. A parapszichológiát, mint a tudományosan megmagyarázhatatlan jelenségekre magyarázatot keresõ tevékenységet szemlélve felvetõdik a kérdés: Az ok váltotta-e ki valóban a hatást, vagy pedig a hatásból következik az ok? Az ok-okozat felcserélõdésének effektusa kísérletileg is kimutatható. Híres példa erre a Rosenthal kísérleteibõl ismert Pygmalion-effektus, mely szerint egy tanuló eredménye a tanár tanulóról alkotott véleményétõl nagy mértékben függ. Tehát a tanári véleménynek (hatás) nem a teljesítmény az oka, hanem a teljesítmény (ok) válik függõvé az "elõ"ítélettõl (hatás). Hasonló "ördögi kör" figyelhetõ meg az alábbi esetben is: Azt gondoltam, ha azt mondom, amit valóban gondolok, akkor azt úgy is félreértik, tehát mást mondok, mint amit gondolok (vö. kettõs ügynök dilemmája, huszonkettes csapdája, stb.) . Az elõítéletek így sok furcsa hatást okozói lehetnek (vö. önmagát beváltó prognózisok: jóslat egy autóbalesetrõl, mely végül is azért következik be, mert a jóslatot ismerõ lelkiállapota a jóslat hatására megváltozik, koncentrációja csökken, s hibázik vezetés közben). A módszeres problémamegoldás ezzel szemben - feltételezve, hogy maguk a bemenõ adatok nem kerülnek manipulálásra, csak mérési hibák terhelik - valóban csak a valóságra koncentrál, s ilyeténképpen az elõzõekben emlegetett tartalmi effektus mellett, a formai effektus a szubjektum (alkalmazó, tanácsadó) szintjére tevõdik át.A tanácsadás folyamata következésképpen csak akkor sikeres, ha az ilyen típusú csapdák kivédhetõk. Ennek alapja a bizalom. Csak valósághûen bemutatott problémát lehet helyesen megoldani. A helyzet hasonló az érdekvédelmi szervezetek által, illetõleg a gazdálkodóknál saját hatáskörben begyûjtött adatok feldolgozásakor (mérlegek) is. Hiszen pl. politikai síkon, vagy a pénzintézetekkel, hatóságokkal szembeni érdekérvényesítés egyik alapvetõ játékszabálya, hogy mindig olyat mondj (jövedelem), amire a válaszreakció (adó) olyan, hogy te járj jól. Persze a válaszreakcióba épp úgy belekalkulálják a téves közlést, s elõre kompenzálnak. Az értelmetlen helyzet csak az összes érintett egyidejû stratégiaváltásával védhetõ ki. (vö. Hankiss) [8]

Ontológiai modul

ez egy kapcsolattipus:

• teljesítmény (kognitív elvárás)
• magatartás(normatív elvárás)
• pedagógia (oktatási terület)
• pszichológia (alkalmazási terület)
• inteligencia (tapasztalati terület)
• szemkontaktus (verbális jelzés)
• prognózis (alkalmazási terület)
• ...

Van neki, része a címszónak:

• Tanulás-teszt
• Tudás
• Információs társadalom
• ...

A címszó része, egyenrangú fogalmak:

• Neveléstudomány (Galatea-hatás, Tápláló-hatás)
• Szaktanácsadás (hozzárendelés)
• ...

Ellentmondások és vitatott kijelentések modulja

• A talált definiciok egymásnak nem mondanak ellent.

Definíciós modul

• A Pygmalion hatás az ember önmegvalósítására a környezete által gyakorolt befolyást mutatja. Az ember olyanná válik, amilyennek környezete formálja, verbális és non-verbális eszközökkel.

Tesztkérdések modul

• Igaz-e, hogy a jelenség alapja egy ókori görög mítosz?

(igen)

• Igaz-e, hogy a jelenség a gyógyítás terén is megfigyelhető?

(igen)

• Igaz-e, hogy a jelenség az üzleti életben is megfigyelhető?

(igen)

• Igaz-e, hogy a Berlew és Hall tanulókat figyelt meg?

(Nem, Rosenthal és Jacobson tette)

Ajánlott irodalmak modulja

• Pygmalion in the classroom. Expanded edition. New York: Irvington, 1992. (with Lenore Jacobson)F[9]
• Frank J. Bruno: Adjustment and personal growth: Seven pathways [10]
• Cserné Ádermann G.: Az „önmagát beteljesítő jóslat” (Pygmalion-hatás) pedagógiai vizsgálata. in: A pedagógus. [11]
• Neveléslélektan. V. Szöveggyűjtemény. Bp. 1991. 162–173.; Feldman, R. S.–Prohaska, T.: A tanuló mint Pygmalion: A tanulói elvárás hatása a tanárra. in: uo. 174–187.[12]