REMETE
Informatikai
REndszerterv a MEgyei TErületfejlesztés
támogatására
(DOC version)
Dr. Pitlik László, GATE, Gazdasági Informatika Tanszék (https://miau.my-x.hu)
Tartalomjegyzék
REMETE
Informatikai
REndszerterv a MEgyei TErületfejlesztés
támogatására
(DOC version)
Dr. Pitlik László, GATE, Gazdasági Informatika Tanszék (https://miau.my-x.hu)
Tartalomjegyzék
A REMETE projekt szervezeti háttere, kronológiája
*
Projektkronológia *
Ideális állapot *
Definíciók, tézisek *
BAZ megyei tapasztalatok *
Tapasztalatok *
Szükséges lépések *
Végkövetkeztetések *
Mellékletek felsorolása *
A USAID (United States Agency for International Development) által támogatott ACDI (Agricultural Cooperative Development International) és VOCA (Volunteers in Overseas Cooperative Assistance) szervezetek (http://www.datanet.hu/acdivoca/) kezdeményezésére 1995 óta folyamatos szakértõi elõkészítõ munka folyik Magyarországon, különös tekintettel az észak-keleti régióra (BAZ, SZSZB), a gazdálkodás eredményességét befolyásoló tényezõk feltárása érdekében. Az ACDI&VOCA támogatásával, ill. kezdeményezésére az elmúlt években több, kisebb volumenû, hiánypótló, gondolatébresztõ informatikai jellegû projekt került kidolgozásra, melyek szerves fejlõdést mutatva jutottak el a területfejlesztés komplex kérdésköréhez (REMETE: ../01/remeteaug.html). Az alábbiakban következzék az elõzmény-projetek felsorolása:
Sátoraljaújhelyi Információs Hálózat
News: ../04/vezer/vezerlopult.html
MAINFOKA poszterek: ../01/mainfokaaug.html
esettanulmány: mad01.html és
elõzményei mad02.html, ill.
A területfejlesztés és az informatika komplexitásából, interdiszciplináris jellegébõl adódóan - a teljesség igénye nélkül - mindenképpen érdemes röviden áttekinteni azokat a közvetlenül a REMETE elõkészítõ folyamataihoz nem kapcsolódó történéseket, melyek maguktól értetõdõen megerõsítik a területfejlesztési rendszerterv alaptéziseit.
Minthogy jelen tanulmány az 1999. január 21-i, a Miskolci Egyetem szervezésében megrendezésre kerülõ területfejlesztési konferenciára készült, így az átfedések kiküszöbölése érdekében az informatikai koncepció taglalása során e helyen nem szükséges kitérni közvetlenül a területfejlesztés szakmai mûhelyeiben folyó munkálatokra, hiszen ezt a konferencia többi szereplõje magas színvonalon megteszi.
Az informatikai jellegû impulzusok területfejlesztésbe / vidékfejlesztésbe való bevonása, valamint az informatika és a projektmenedzsment értékeinek hangsúlyozása elkerülhetetlenné válik a területfejlesztés eddigi prioritásai (pl. gazdaságosság, társadalmi egyensúly, környezetvédelem, munkahelyteremtés, stb.) mellett, amint bárki túl szeretne lépni a koncepcióalkotás fázisán, s realizálni akarja az addig csak papíron / fejben létezõ terveket.
Nemzeti Informatikai Stratégia
A Nemzeti Informatikai Stratégia (NIS: http://www.meh.hu/egyeb/nis/) megalapozása, ill. a kormány elé kerülõ határozat-tervezet elõkészítése 1995 decemberében indult meg. A koncepció kitér az információs társadalom szinte minden jelenségére, stratégiai keretet adva ezzel a területfejlesztést is érintõ témaköröknek is, mint pl.
A Miniszterelnöki Hivatal (MEH) Informatikai Helyettes Államtitkársága Kiemelt Kormányzati Informatikai Fejlesztések Fõosztályához, ill. az Informatikai Tárcaközi Bizottsághoz (ITB) kötõdõ Térinformatikai Nemzeti Stratégia (TNS: l. Infopen, Térinformatikai különkiadás, 1998. szeptember, http://www.infopen.hu) szintén kitér minden fontosabb, a területfejlesztést is érintõ kérdéskörre. ennek érzékeltetésére következzék egy idézet a 2000 után várható helyzetrõl:
"A magyar térinformatikai fejlõdést az EU nemcsak a forrásbevonással gyorsítja fel, hanem a kontinensméretekben zajló igazgatás-reengineeringben való részvétellel is. E folyamatok egyik kritikus kérdése a nagy információs rendszerek minõsége lehet. A jelenlegi és már látható EU-struktúrákban a térbeli adatok jelentõsége növekszik, a minõségi adatok rendelkezésre állása és felhasználása a versenyképesség meghatározó tényezõjévé válik. Meghatározó az ezredforduló körüli közigazgatás számára a makro- és mezoszintû gazdasági és foglalkoztatottsági mutatókat illetõen a regionális kiegyenlítési tevékenység, a csökkenõ dotációt hatékonyabb ellenõrzéssel felszívó mezõgazdaság, a forráselosztást EU-projektszinten monitorozó elosztórendszerek és az ezekhez kényszerûségbõl is csatlakozó nemzeti rendszerek, továbbá mindezek hálózati, szükség szerint online mûködtetett információs rendszeri támogatása."
Itt kell megemlíteni az Országos Térinformatikai Adattárház fogalmát is, mely a TNS szerves része. A MEH a felelõse a metaadat-szolgáltatás biztosításának. Metaadat-szolgáltatás már régóta foglalkoztatja a szakmai köröket (pl. a GIS-alapú Kormányzati Tájékoztatási Rendszerre, KTR-GIS).
A metaadat-szolgáltatás "az adatfeltárás leghatékonyabb eszköze, hiszen akkor tudjuk a meglévõ adatokat kihasználni, ha tudunk is róluk, azaz hozzáférhetõk olyan információk, hogy milyen tartalmúak, milyen minõségûek az egyes adatbázisok, hol találhatók, milyen a felújítási, frissítési gyakorlatuk, mik a feltételei az elérhetõségüknek, stb.)" (Infopen 1998, szeptember).
Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztés
Informatikai fejlesztés elképzelhetetlen az infrastruktúra fejlesztése nélkül. Ezt hivatott támogatni az évek óta lendületesen folyó Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési program (NIIF: http://www.iif.hu).
Informatikai projektek, rendezvények
A teljesség igénye nélkül érdemes megemlíteni
A Magyarországi Integrált Mezõgazdasági Információs Rendszer, ill. az FVM Informatikai Bizottsága által javasolt néven a Konzisztencia Projekt (MIMIR: news/index.html, KP: ../01/kp01.html) 1998 nyarán a GATE-n került kidolgozásra. A koncepció - támaszkodva az EU-projektek, a hazai és a nemzetközi kutatások tapasztalataira - ugyan közvetlenül a mezõgazdaság adatgyûjtési, adatbecslési, prognosztikai, adatellenõrzési folyamatait taglalja országos és regionális szinten, de az itt lefektetett elvek közvetlenül átemelhetõk más jellegû mutatószámok minõségbiztosítására, vagyis a területfejlesztés adatigényeinek kielégítésére, monitoring feladatainak szervezésére is.
A REMETE projekt szervezeti háttere, kronológiája
A kezdeti lépések és a törekvéseket legitimálását elõsegítõ párhozamos projektek bemutatása után következzék egy felsorolásszerû áttekintés a projekt eddigi, informatikai jellegû lépéseirõl, ezek eredményeirõl, a munkacsoportokról és az ezekben érintett, képviselt szervezetekrõl:
Az elõzmények teljes összefoglalása az ACDI&VOCA informatikai projektjeinek rövid áttekintésére készült melléklet tartalmazza (../04/acdiproj.html). Röviden érdemes azonban kiemelni néhány fontosabb momentumot:
Területi Információs és Integrációs Konferencia
A TIIK konferencia 1996 õszén,
Miskolcon került megrendezésre. A konferencia (TIIK:
spelgr/tii/tiitart.htm)
keretében bemutatásra kerültek az EU agrárvonatkozású
informatikai elvárásai. A konferencia
tapasztalatai alapján készült el a rákövetkezõ
évben (1997) a RENOAAR adatbázis.
A REMETE projekt közvetlen elõzményének tekinthetõ vitaindító tanácskozásra 1998. februárjában került sor Miskolcon. Az ott megfogalmazott feladatok és célok a munkacsoportok jellemzésénél kerülnek bemutatásra.
A következõ fontos lépést az 1998. áprilisában lezajlott munkacsoport alakuló ülések jelentették.
1998 nyarára - a munkacsoportok eredményei alapján kirajzolódott a REMETE projekt operatív koncepciója és az ebben közvetlenül érintettek köre. Mint az majd a késõbbiekben bemutatásra kerül, a koncepció középpontjában egy referenciákkal rendelkezõ grafikus támogatást élvezõ szakértõi rendszer szoftver és a Potenciál Csillag Módszer (PCSM: pcsm.html) áll. Ezt a praktikus megoldást egészítik ki az elméleti kereteket rögzítõ tanulmányok (pl. ideális informatikai rendszer, EU-konformitás).
A területfejlesztés már oly sokszor hangoztatott komplexitásának visszatükrözése és az operativitás biztosítása érdekében a munkamegosztás során három, többé-kevésbé önálló terület rajzolódott ki:
A szervezõk feladata volt:
Ez a munkacsoport tekinthetõ lényegében a projekt céljait kitûzõ, eredményeit meghatározó csoportnak, hiszen a területfejlesztés támogatása nem más, mint a szakirodalomból jól ismert döntéselõkészítési tevékenység rendszerének kidolgozása. A további két munkacsoport elnevezése és feladatkijelölése egyértelmûen jelzi a prioritásokat, vagyis azt, hogy egy, az operativitást szem elõtt tartó területfejlesztési koncepcióban két, szakértõi szempontból jól támogatható terület van, mégpedig
Az EU-munkacsoport értelemszerûen beszállítója a döntéselõkészítési folyamatnak, még pedig az alábbi részterületeken:
Az informatikai munkacsoport helyzete kettõs, hiszen - minthogy az informatikai rendszerterv a teljes valóság, s egyben a teljes projekt speciális leképezése - egyrészt beszállítója kellene, hogy legyen a másik két munkacsoportnak, másrészt azonban impulzusokat is igényel tõlük. Így az iterativitás nem küszöbölhetõ ki az együttmûködés során.
Az informatikai munkacsoport feladatai:
A szervezetek felsorolása tényszerû dokumentáció mellett azt szeretné érzékeltetni, milyen mértékû komplexitással, s ebbõl adódóan milyen volumenû érdekegyeztetéssel, alapadattal, szakértõi véleménytömeggel kell megbirkózni a területfejlesztés során:
A KSH BAZ megyei Igazgatóság állásfoglalásai a REMETE projektrõl - a TEIR és a metaadatbázis-építés kulcsszavaiból kiindulva - az alábbi tézisekben foglalhatók össze:
Kapros Tiborné: KSH BAZ megyei Igazgatóságának állásfoglalása az informatikai munkacsoport tevékenységéhez (ksh2.html, ill. DOC)
Miután felsorolásra kerültek a projekt céljai, szervezeti és idõbeli mûködése, ill. a hasonló kérdéseket más szempontból közelítõ projektek, az alábbiakban következzék a területfejlesztés idealizált informatikai koncepciójának bemutatása.
A BAZ megyei viták egyértelmûen rámutattak arra, hogy a jelenlegi helyzetben, ahol is a területfejlesztésben érintett szervezetek és személyek a napi gondokból okulva ösztönösen is a helyes utat járják az alkalmazható módszerek és technikák terén, kifejezetten hasznos, ha világossá tesszük, mely problémakörökben van reális esélye a területfejlesztés jobb menedzselésének, mely területek rendelkeznek antagonizmusokkal, vagyis fel nem oldható módszertani, gazdaságossági ellentétekkel, s melyek a kifejezetten politikai döntés igénylõ helyzetek.
Területfejlesztés, vidékfejlesztés
A REMETE koncepciója szempontjából - mint az majd az SUECR modell alapján is kiderül - nincs lényegi különbség a politikai, közigazgatási és egyéb megközelítések cél- és fogalomkészletében megfigyelhetõ szakmai árnyalatok között. Az informatikai megközelítésben az objektum-orientált szemlélet dominál.
Hasonlóan a célrendszerrel kapcsolatban az elõzõekben definiált egyszerûsítõ törekvésekhez, a rész-egész probléma csak az aggregációs szinteket érinti, más lényegi különbség informatikai oldalról nem definiálható.
A döntéselõkészítés, a tervezés folyamata - minden tartalmi kérdéstõl függetleníthetõen - nem más, mint elõre megadni tudni a probléma során érintett objektumok halmazát, az egyes objektumoknál figyelembe venni kívánt tulajdonságok listáját, vagyis a valóság mutatószámokkal leírható állapotainak definícióit, ill. ezek idõdimenzióit. Ezáltal kialakul a múltat és a jelent bemutató adatbázis, mely elemzése elvezethet a célkomponensek (mutatószámonként elvárt állapotváltozások) és a figyelembe nem vett tényezõk (pl. bizonyos környezeti hatások) halmazának definíciójához. A problémamegoldásban érintett szakértõk feladata nem más, mint kijelölni a lehetséges cselekvési alternatívákat és levezetni ezek hatását a kiindulási állapotra, valamint a jövõben várható állapotok összevetése a célokkal, s a lehetséges jövõbeli állapotok rangsorának meghatározása (célfüggvény).
A monitoring tevékenység a kiindulási és megcélzott állapotok, ill. a ténylegesen realizált állapotok összevetését jelenti minden releváns idõpontban. A területfejlesztés, ill. program- és projektmonitoring informatikai szempontból semmiben nem különbözik pl. az iparban vagy a pénzügyi szférában oly jól ismert controlling, ellenõrzés, minõségbiztosítás, információ menedzsment, információ logisztika, stb. kifejezések hátterében megbújó dinamikus tény-terv-norma értékek összehasonlítások gyakorlatától és technikai kiszolgálásától. Az elemzések folyamata megfelel egy szakértõi rendszer logikájának, vagyis a HA-AKKOR típusú gondolkodásnak.
A mutatószámok/célkomponensek definíciói lehetnek mechanisztikusan értelmezhetõk/mérhetõk, azaz objektívek, ill. szubjektív megfigyelésre, egyéni értékelésre alapulóak. Minél szubjektívebb az alkalmazott kategóriák halmaza, annál kevesebb módszertani segítség adható ezek gyûjtéséhez, feldolgozásához, vagyis annál inkább politikai jellegû, azaz nem egyértelmûen transzparens, nem egyértelmûen legitim és védhetõ egy-egy megoldás.
Objektum-orientáltság, egységesség
Az informatikai megközelítésben mindig világos struktúrákban kell gondolkodni (pl. adatbázisok, algoritmusok). Ezek biztosítják a reprodukálhatóságot, az automatizálhatóságot, s ezáltal a mindenki számára átlátható minõséget.
Metaadatbázis, információs rendszer
Az információs rendszerek strukturáltságának egyik legfontosabb tényezõje az adattartalmak általános leírása. E nélkül nem képzelhetõ el érdemleges kommunikáció önálló, decentralizált, eltérõ céllal létre hozott és elérõ felhasználó jogosultságokat biztosító információs rendszerek között.
A rövid definíciók után következzék az informatikai szempontból ideális területfejlesztési koncepció. Az ideál meghatározására - még egyszer kiemelve - azért van szükség, mert minden, a jelenlegi helyzetbõl indított változás csak akkor tekinthetõ hasznosnak, ha ebbe az irányba mutat.
Adatvagyon-felmérés, metaadatbázis, szituáció (S)
Az informatika nem humánjellegû erõforrásait
Más megfogalmazásban: minden probléma (területfejlesztés) egy adott szituációban (S) merül fel. S az adott pillanatban rendelkezésre álló adatmennyiség tekinthetõ a szituáció adatvagyonának. Ez az adatvagyon tartalmazza a kiindulási állapotnak tekinthetõ adatokat (mutatószámokat, indikátorokat, ill. objektumokat, tulajdonságokat, tér- és idõdimenziókat, mértékegységeket, stb.). nem szabad megfeledkezni arról, hogy a különbözõ módszerekkel és szervezeteknél gyûjtött adatok ellentmondásosak is lehetnek, mely kiküszöbölése önálló problémaként jelentkezik.
Elvárásrendszer, igénykatalógus - EU-konformitás
Ha a potenciális adatfelhasználók igényei/szükségletei eltérnek a metaadatbázisban feltüntetett adattartalmaktól, szolgáltatási idõpontoktól, akkor a hiányok pótlását célzó adatgyûjtési tervet kell készíteni, mely nem szakadhat el az Országos Statisztikai Adatgyûjtési Program (OSAP) törvényi kereteitõl, ill. az érvényben lévõ szabványoktól (GIS, EDI, stb.). A közvetlen adatgyûjtés helyett bizonyos esetekben lehetõség van az adathiányok becsléssel való pótlására, ill. a meglévõ adatokból való levezetésére. Az adatigények meghatározásakor abból kell kiindulni, mennyibe is kerül az, ha valamirõl tudni szeretnénk, ill. mennyi hasznosság tulajdonítható a többletadatnak. Amennyiben a kalkulált költségek meghaladják a várható hasznosságot, akkor nem szabad elmozdulni egy totalitárius rendszer irányába (vö. általányadózás).
Cselekvési alternatívák, utak (U)
Ahhoz, hogy egy adott, problémát jelentõ szituációból elmozduljunk, valamit tenni kell. A lehetséges cselekvési alternatívák száma elvileg végtelen sok, gyakorlatilag az érintett tervezõ, javaslattevõ szakemberektõl függ. A cselekvési alternatívák mindegyike ugyanarra a kiindulási szituációra hat, ugyan más-más módon, de lényegében állapotváltozásokat idézve elõ. Az alternatívák feltárása szükségszerûvé teszi a konkurens, ill. hasonló helyzetben lévõ objektumok tapasztalatainak begyûjtését, elemzését, de nem nélkülözheti az innovációt sem.
Politikai aspektusok - matematikai demokrácia, célkomponensek (C)
Hogy az elõzõ pont utolsó gondolataként emlegetett állapotváltozások hasznosak vagy sem azt csak akkor lehet eldönteni, ha a problémával rendelkezõk tudják, mit is akarnak, vagyis definiálni tudják, mely állapot, milyen irányú és mértékû változása elõnyösebb, mint egy másik. Ez nem más, mint az információs rendszer, az adatbázis jövõbeli bejegyzéseivel (a jelenség mutatószámaival, indikátoraival) szemben megfogalmazott elvárás. Az elvárások, a célkomponensek nem kell, hogy minden ismert mutatószámra kiterjedjenek. A szelekció és a prioritások meghatározása, vagyis a célfüggvény képzése minden esetben politikai döntés kérdése. A célfüggvény kialakítását, mely végsõ soron a jövõben lehetséges állapotok elõnyösségi rangsorát (R) adja meg, elemzésekkel, elõrejelzésekkel lehet támogatni.
Amennyiben egy legitim testület nem tud az ismert érdekegyeztetési technikákkal megegyezni a célkomponensek listájában és összefüggéseiben, úgy lehetõség van egy szavazásos módszer (made.html) bevezetésére, mely a viták és a monopóliumok kiküszöbölésére egyidejûleg lehetõséget teremt, s esettanulmányszerû alkalmazása rámutatott arra, hogy a szóbeli konfliktusok (kistérségi prioritások: a regionális központokat kell-e támogatni, ha szûkösek a források) a számok szintjén önmaguktól feloldódnak.
Elemzések, benchmarking, elõrejelzés, becslés (E)
S itt jutunk el minden döntéselõkészítés központi kérdéséhez, vagyis ahhoz, hogyan is lehet a kiindulási szituációról és a lehetséges cselekvési utakról rendelkezésre álló ismeretek alapján azt levezetni, mely mutatószámok, milyen irányba és mértékben változnak meg a legnagyobb valószínûséggel.
Ez az elemzési feladat a programok és projektek kiírásának fázisában segítik a döntéshozót annak a felelõsségteljes koncepciónak a kialakításában és a pályázati feltételeken keresztüli sugalmazásában, hogy milyen szakterületeken, milyen változásokat, milyen eszközökkel érhetnek el a pályázók.
A pályázók (kistérségek) szempontjából az elemzés szakszerû elvégzése biztosítja az üzleti tervben, (a pályázatban, a stratégiában, a koncepcióban) megfogalmazott ígéretek realitásának felmérését.
Hasonló feladatot lát el egy-egy szakmai testület, pénzintézet a pályázatok elbírálásakor. Éppen ezért fontos, hogy csak annyi adatot kérjenek be a pályázótól, amit érdemben fel is tudnak dolgozni, de ezeket feltétlenül kérjék be, elõírt, strukturált formában.
Az elemzések szakértõi támogatása felveti a felelõsség kérdését is: A döntések helyessége a mindenkori célfüggvénytõl függ, tehát szubjektív, azonban a kiindulási helyzetekbõl adott cselekvési alternatívák hatására elvárható állapotváltozások minél pontosabb elõrejelzése a szakértõk felelõsségi körébe tartozik, s mint ilyen monitorozható, monitorozandó. Így a monitoring tevékenység nem más, mint a tervezett és tényleges jövõbeli állapotok eltéréseinek feltárása, s az eltérések típusától, mértékétõl függõ intézkedések kidolgozása, végrehajtása.
Miután felvázolásra került a SUECR-modell minden pontja, kitérve a legfontosabb teendõk, a támogatható (oktatás, tanácsadás) tevékenységekre, következzenek a (nemzetközi és a hazai szakirodalom alapján kiérlelt) koncepció ellenõrzésének lehetõségei:
Minden pályázati és monitoring rendszer esetében érdemes elõzetes vizsgálatokat végezni arra vonatkozóan, hogy a megadott szabályok alapján elvárható-e az érintettektõl a szabályok értelemszerû követése, vagy sokkal inkább egy torzult, az eredeti szándékot úm. "kicselezni" akaró magatartást vált ki a szabályrendszer az érintettekbõl.
Szakértõi rendszerek - Pontrendszerek - Objektivitás
A SUECR-modell két fontos módszertani területet érintett:
Anélkül, hogy a szakértõi rendszerek tartalmi kérdéseire rátérnék, ki kell emelni, hogy a szakértõi rendszerek szabatos felépítése számos ponton magában rejti az önellenõrzés lehetõségét, pl.
Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az egyedi ("diktatórikus") és a testületi ("demokratikus") döntéshozatali mechanizmusok számos - lényegében közismert, de sokszor elfeledett, tudatosan át nem gondolt - antagonizmusra (összefüggésre) mutatnak rá, melyek az alábbiakban röviden felsorolásra kerülnek. Tézisként kijelenthetõ, hogy bármilyen módszerrel lehet hatékonyan és helyesen dönteni, ill. fordítva.
Az SUECR modellben többféle lista, katalógus (metaadatbázis, elvárásrendszer, célkomponensek, monitoring elemei, stb.) kidolgozása is elvárásként jelentkezik. Elvileg ezek minél teljesebb kidolgozása a cél. A teljességnek határt szab azonban az operatív munka hatékonysága. Az önmagáért való bürokrácia tehát nem lehet célja a területfejlesztési rendszereknek sem.
Egy folyamatosan karbantartott, ill. fejlesztett rendszerben dolgozó munkatársak továbbképzése, a létszámbõvítésbõl/munkaerõfluktuációból adódó betanítása nem hanyagolható el. Figyelembe kell venni azonban, hogy a tanfolyamok ideje alatt nem folyik azonos intenzitású operatív munka, azaz ennek megfelelõ mértékû dolgozói többletkapacitás beállításával kell számolni. Ugyanez vonatkozik a szoftverek cseréjére is, hiszen egy-egy új modult be is kell tanulnia az azt mûködtetõknek.
Technológiai színvonal - fejlesztési idõ
Vigyázni kell arra, hogy egy relatíve nagy információs rendszer esetén szinte lehetetlen helyes döntést hozni arról, milyen hardverfejlettségi szinten indítsuk a projektet. Mire ugyanis a tervezéstõl a bevezetésig minden fázis lezárul, könnyen elõfordulhat, hogy az újabb hardvergeneráció lényeges többlethasznosságot biztosítana, mint a már beszerzett rendszer.
Ismét csak a rendszer méretével kapcsolatban elõre kell látni, hogy az igények moduláris kielégítése csak idõ kérdése. Az egyes fejlesztési fázisok költségei - felkészült megrendelõi és végrehajtói stábok esetén - relatíve jól tervezhetõk. Az egyre újabb és újabb modulok, ugyan feltehetõen növelik a rendszer végsõ hasznosságát, de mindig van egy határ, ahol az utolsó fejlesztés biztosan többe kerül, mint a tõle elvárható eredménytöbblet. Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy az eredményesség mérése az információs rendszerek esetében meglehetõsen szubjektív, azaz nehezen válaszolható meg, az a kérdés, mi lett volna, ha nem, vagy másként lépek tovább a rendszer fejlesztésében.
Automatizmusok - szakértõi igények
A felhasználni kívánt mutatószám mennyiségét - legyen szó pl. monitoringról, vagy pályáztatásról- relatíve alacsony szinten kell tartani az átláthatóság kedvéért abban az esetben, ha zömmel szakértõi feldolgozással számolunk. Gépi feldolgozás esetén a felhasználható mutatószámok mennyisége elvileg tetszõleges, bár nem szabad megfeledkezni az adatgyûjtés és nyilvántartás költségeinek növekedésérõl.
Minél több tényezõt/célkomponenst vesz figyelembe a döntéshozó egy adott eset elbírálásánál, feltehetõen annál árnyaltabb, védhetõbb lesz a döntés végeredménye, azonban annál nehezebb világosan megfogalmazni azt, hogy mely célkomponens (pl. munkanélküliségi ráta) hány százalékos adott irányú változása azonos értékû egy másik X célkomponens (pl. tõkebeáramlás mértéke, vállalkozások száma, ) adott mértékû és irányú változásainak eredõjével.
Döntéshozók száma - döntési mechanizmus hatékonysága
A döntéshozatalban két területen jelentkezik szinte mindig konfliktus. Egyrészt a célok és célfüggvények kidolgozásakor (mi alapján, mi a jobb), másrészt adott cselekvési alternatívák jövõbeli következményeinek meghatározásakor (mi lesz, ha). A döntéshozók száma és a döntéshozatali mechanizmus formája azonban semmiféle korrelációban nem áll a sikeres (utólag is tényszerûen visszaigazolható) döntések számával. A döntéshozatali mechanizmus így alapvetõen nem informatikai kérdés, hanem a legitimitás megteremtésének politikai kérdése. Egy döntési mechanizmus általában akkor jó, ha az érintettek zöme ezzel elõzetesen, ill. menetközben egyetért. Informatikai szempontból pedig akkor szakszerû, ha minél több eleme dokumentált, átlátható és ellenõrizhetõ. Az ellenõrzöttség és a sikeresség rövidtávon gyakran negatív kapcsolatban áll egymással, hiszen az elõzetesen megállapított (restriktív) szabályoktól való dokumentált eltérés leleplezésének veszélye visszatartó erõként hathat az amúgy, a valós helyzetben ésszerû, de szabályellenes cselekvési alternatívák választásakor. Így a döntéshozók normatív és ad hoc jellegû lépéseinek aránya döntõ lehet a végeredmény szempontjából.
Fontos arra is rámutatni, hogy egy ma/holnap látszólag elõnytelenebb helyzet holnapután összességében hasznosabb állapotot eredményezhet, mint egy pillanatnyilag kedvezõ helyzet folytatása. A félreértések elkerülése végett minden értékelés, monitoring esetén világosan definiálni kell a figyelembe venni kívánt idõhorizontot.
Szoftveres támogatás lehetõségei, céljai
Az eddig feldolgozott témakörökbõl világosan látszik, hogy az informatikai terv középpontjában a katalogizálással biztosított
Mindezek alapján felmerül a kérdés, milyen konkrét szoftvereszközökkel támogatható egy, a mai helyzetbõl kiinduló fejlesztés. (A hardver- és hálózatkialakítás lépései a projekt jelen fázisában sokadlagos, nem releváns kérdésként kell felfogni, pl. az említett antagonizmusok, ill. az informatikai szempontból még kiforratlan elvárásrendszer miatt).
A kivitelezhetõség, emberközpontúság és a szakmai elvárások feltételezett, ill. referenciákkal igazolt kielégíthetõsége alapján mindenképpen a szakértõi rendszer elvû megoldás kell, hogy prioritást élvezzenek, (hiszen ezek induktív változatai lehetõvé teszik az átmenetet a klasszikus modellezés irányába is). Így esett a választás a nemzetközi szinten is elismert elméleti alapokon nyugvó (vö. EU-elvárások), hazai referenciákkal is rendelkezõ, szakmai szempontból kiforrott, ill. szükség szerint (a hazai szakértelem és szervezeti háttér alapján) akár tovább is fejleszthetõ potenciál csillag módszerre és szoftverre esett a választás (http://interm.gau.hu/pcsm.html).
Alternatívaként megvizsgálásra került a hazai fejlesztésû JOKER program, mely egy matematikai szempontból sokkal igényesebb, de éppen ezért a felhasználó számára lényegében "fekete doboz" jellegû megoldást testesít meg. Jelen helyzetben, ahol is a potenciálisan érintett munkatársak belsõ szakmai igénye és a külsõ elvárások egyaránt az átlátható, védhetõ, magyarázható technikák alkalmazását követelik meg, az alábbiakban azért röviden jellemzett alternatív megoldás kevésbé elõnyösnek minõsíthetõ, ami nem jelenti azt, hogy hosszabb távon ne lehetne a két rendszert a kölcsönös elõnyök kiaknázása érdekében integrálni.
Az eddigiekben kiemelt és az demonstrációs anyagban (pcsm.html) is bemutatott tulajdonságok mellett, it érdemes kitérni a továbbfejlesztés esetleges területeinek rövid felsorolására:
A szoftver és a hátterében álló elmélet (a hasonlóságok hasonlósága) Dobó Andor matematikus több évtizedes munkásságának egyik eredménye. A szoftver egyszerre négy, a területfejlesztésben érintett kérdéskörben is alkalmazható:
Az ideális rendszerbõl, ill. a potenciál csillag rendszerben készített demonstrációs anyagból (pcsm.html) kiindulva elmondható, hogy
Az ideál megvalósításához szükség van arra, hogy
Amennyiben ez a fajta strukturáltság nem valósul meg, úgy mégis elérhetõ, hogy
ACDI&VOCA-projektek: ../04/acdiproj.html
Az 1998. februári 5-i, Miskolcon lezajlott tanácskozás anyaga: februar.html
DATE: http://ikta.date.hu
Emlékeztetõ az 1998. április 21-i megbeszélésekrõl: aprilis2.html
GATE, Gazdasági Informatika Tanszék: https://miau.my-x.hu
GATE-IKTA-projekt: http://www.gak.hu
GAZDA-INFO: ../02/gazdainfo.html
Idõközi jelentés a projekt 1998. elsõ féléves állásáról: felev.html
IKTA: http://www.omfb.hu/palyazat/IKTA/iktasaj2taj.html
InfoKer Kisszövetkezet: http://www.infoker.hu/
Infopen: http://www.infopen.hu
Kapros Tiborné: KSH BAZ megyei Igazgatóságának állásfoglalása az informatikai munkacsoport tevékenységéhez (ksh2.html, ill. DOC)
KP: ../01/kp01.html
Környezetvédelem és területfejlesztés: korny.doc
Leányvári László: A KSH BAZ megyei Igazgatóságának szerepe a Területi Információs Rendszerben, 1998. január (ksh1.html)
Magyar Adatbázisforgalmazók Szövetségének: http://www.dbassoc.hu
MAINFOKA poszterek: ../01/mainfokaaug.html, ../01/mainfokajuni.html
MAINFOKA: szr/szr/szradat.html
Matematikai demokrácia esettanulmány: mad01.html és elõzményei mad02.html, ill. mad03.html
Matematikai demokrácia modell: made.html
MIAÚ: ../index.html
MIMIR: news/index.html
News: ../04/vezer/vezerlopult.html
NIIF: http://www.iif.hu
NIS: http://www.meh.hu/egyeb/nis/
OMFB: http://www.omfb.hu
PCSM: pcsm.html
REMETE: ../01/remeteaug.html
RENOAAR-poszterek: ../01/renoaarjuni.html, ../01/renoaaraug.html
SIN: ../04/acdiproj.html
Sulinet: ../04/vezer/sulin.html
Teleház: ../04/vezer/telehaz.html
TIIK: spelgr/tii/tiitart.htm
Vitaanyag az 1998. április 21-i, miskolci tanácskozásra:
aprilis1.html